Midőn a budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egyletének választmánya e kis füzet kiadását elhatározta, kettős feladatot teljesített: egyrészt a legméltóbb emléket szenteli ez által az egylet negyedszázados fennállásának, másrészt pedig a tagoknak is maradandó emléket, az egylet történetét tárgyazó füzetet ad.

A választmány a szerkesztést rám bizta, s én tőlem telhetőleg mindent elkövettem, hogy a nagy alkalomhoz méltó művet nyujtsak a szaktársaknak; fölvettem a füzetbe, az egylet tulajdonképeni története mellé, a lefolyt huszonöt év alatt a nyomdászok között történt társadalmi és szakügyi mozgalmakat is, hogy így necsak az egylet száraz történetét, hanem a nyomdászat ez idő alatti történetét is megirjam. Hogy mennyiben értem el czélomat, vagy csak használható munkát végeztem-e, annak megitélését a szaktársakra bizom, azt azonban örömmel említem meg, hogy e füzetből mindenki meggyőződhetik, milyen nagy eredmények érhetők el a munkás-egyletek által, még ha azok kizárólag az önsegély alapján állanak is.

Huszonöt éves egyletünk ma úgy anyagilag mint a társadalmi kötelességek teljesítésében oly színvonalon áll, hogy méltán sorozható a legelsőbb rangú hazai segélyező egyletek közé: 1300 tagja s 80,000 frt vagyona van; s ez utóbbit - eltekintve a humánusabb munkaadóink által fizetett hetenkénti 10 krtól - mi munkások saját erőnkből gyüjtöttük: pedig nincsenek a mi egyletünknek gazdag alapítványai, nem gyarapodott tőkénk dús hagyományokkal, sőt még azt a tekintélyt is, melylyel egyletünk most bír, saját erőnkből, minden idegen segély nélkül szereztük meg.

Ez a tudat jól esik nekünk, sőt büszkévé is tehet bennünket. Ha tehát fölületes, ha hiányos munkát nyujtok is, mégis meg lesz e kis füzetnek az a nagy erkölcsi haszna, hogy belőle megismerik a szaktársak azt az erőt, a mely az egyesülés által birtokukban van: használják föl ez erőt okosan, s így munkámért megkapom a legméltóbb jutalmat.

Végül most, midőn e kis füzetet szaktársaim átveszik, arra kérem őket, hogy vegyék szivesen, s az esetleges tévedéseket, vagy olyan dolgokat, a melyek tán kimaradtak, - a mi az anyag hiányában könnyen meg is történhetett, - az egylet lapjában sziveskedjenek helyreigazítani, hogy egyletünk történetének későbbi megirói - 50 vagy 100 éves fennállásakor - kétes értékü adatokat ne legyenek kénytelenek használni.

Előszóm befejezéseül kötelességemnek tartom még legőszintébb köszönetemet nyilvánítani egyletünk szeretett elnökének, nagyságos lovag Falk Zsigmond urnak, és az egylet választmányának, mint kik anyagilag lehetővé tették e füzetke megjelenését; továbbá Kaczander Gyula urnak, ki az első évek adatait nagy részben összegyüjtötte, s Barta Lajos és Kápolnai Ferencz uraknak, kik a bevezetéshez szolgáló adatok jó részét szolgáltatták.

Budapest, 1887 szeptember hóban.
ZAKA LAJOS.