
CÍMLAP
Török Tamás
Ipoly mente helynevei
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Bevezetés
Az Alsó-Ipoly mente története, néprajza és nyelvjárása
A térképek és a földrajzi nevek
A gyűjtés története
Adattár
Mutató
Források jegyzéke
Előszó
A tudomány bármely szakja csak akkor tud működni, ha vannak forrásai. Azok
megléte azonban nem elegendő, hanem hozzáférhetővé is kell tenni azokat.
Ennek a biztosítása azonban a vizsgálati tárgy mibenlététől függ. Ilyen
sajátos vizsgálati tárgy egy nyelv helynévkincse. Tudományos vizsgálata
több tudományágat is érint, így a nyelvtudományon (névtanon) kívül a
földrajzot, a történelemtudományt, a településtörténetet, de a néprajz
számára is őriz fontos ismereteket. Sőt, az iskolai oktatásban is
felhasználható.
A települések helyneveinek mint forrásoknak a rögzítése azért nehéz, mert
azok nagyobb részét nem tárgyi (írott) forrás, hanem az emberi emlékezet
őrzi, onnan pedig felkészült gyűjtők nyerhetik elő. Sőt, az utóbbi 50-60 év
életmódbeli változásai a nevek gyors elavulását, pusztulását idézték elő,
ezért az idősebbek emlékezetének a segítségével is egyre nehezebb felidézni
azokat. Pedig múltunk relikviái a jövő alapjai.
Török Tamás nemcsak a leletmentést vállalta saját gyűjtésével, hanem
korábbi munkák adataival (térképek, Jankus Gyula közlései) ki is
egészítette azt, és olyan regionális adattárat szerkesztett belőle, amely
most már tudományosan is összevethető a magyar nyelvterület más területi
adattárainak, feldolgozásainak ismeretanyagával. A szlovákiai magyar
nyelvterületen ez az első adattár, amely ezt az igényt maradéktalanul
kielégíti. A további felhasználó számára a részletes mutató biztosítja a
lehető leggyorsabb és legkényelmesebb hozzáférést.
Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a tulajdonnevek minden nyelv
szókészletének szerves részét képezik, mennyiségük pedig vetekszik a
köznevek számával, akkor könnyen belátható, hogy ez a helynévgyűjtemény
(és remélhetőleg az ez után következők) szerepet játszanak a kisebbségi
nyelvtörvény hatékonyságát elősegítő nyelvtervezési munkákban.
(Kataszteri térképek, turistatájékoztatók, államigazgatási vázlatok stb.
kidolgozásában.) De fontos adattár a kétnyelvűséget feltételező és
kiszolgáló párhuzamos névhasználat bizonytalan kérdéseiben való eligazodás
számára is. Jó példát szolgáltatott erre az önálló Ukrajna létrejöttekor a
terület történelmi helyneveinek visszaállítása.
A fentiek miatt is jó szívvel ajánlom minden felhasználónak, akinek fontos,
hogy a szülőföld az otthon érzését nyelvében is, a tájat szavakkal is
ábrázoló helynevei segítségével is biztosítsa.
Vörös Ottó