
CÍMLAP
Ötven esztendő
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Harcos félszázad
A Mühle-Club
A Kör megalakulása
Az első bérmozgalom
Az első problémák
Harcok, küzdelmek
Az 1890-es bérmozgalom
A tanonckérdés
A fejlődés jegyében
A Monotype-probléma
A 25 éves Kör
A háborús korszak
Forradalmak tüzében
A tanácsköztársaság
Az ellenforradalom
Az 1921. évi sztrájk
Az inflációs korszak
Az 1924. évi sztrájk
Három korszak - három név
Új föladatok előtt 25
A betűöntés fejlődéstörténete Magyarországon
A monotype-öntőgép Magyarországon
A tömöntés fejlődéstörténete
Ötven esztendő krónikája
Körünk pénztári kimutatása a lepergett 50 év folyamán
Tagjaink száma és névsora a jubiláris esztendőben
Rokkantállományban levő tagjaink
Előszó
A betű- és tömöntők szervezkedési történetében kétségtelenül annak a
félszázadnak a kidomborítására törekszünk, amely 1883-tól 1933-ig a
Betűöntők és Tömöntők Körének megszületését, fejlődését, küzdelmét
és mai életét szimbolizálja. De lehetetlen volna ennek a történetnek az
áttekintése, ha nem vázolnánk az előzményeket szakmafejlődési, gazdasági és
történelmi szemszögből is. Általában arra törekszünk, hogy az utánunk jövő
generációknak forrásmunkát juttassunk. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert a
magunk bőrén tapasztaltuk, milyen hihetetlenül nehéz dolog: megfelelő
följegyzések és pontos adatok hiányában - történelmet írni.
Minden kegyeletes érzésünk, tiszteletünk és hálánk mellett, amelyet derék
elődeinkkel szemben tanúsítunk, meg kell állapítanunk, hogy értékes
munkájuk lerögzítéséről, megörökítéséről elfelejtettek gondoskodni. És
ami általában tapasztalható az egész magyar munkásmozgalomban: a dátumok
rendesen hiányoznak a mozgalmi nyomtatványokon - az öntőknél is.
Így tehát akárhányszor mi is részint élő tanuk emlékezetére, részint pedig
logikus következtetésekre voltunk utalva, amikor e munkánkat elkészítettük.
Hisszük azonban, hogy a történelmi hűség rovására sohasem cselekedtünk,
mert inkább voltunk hajlandók a történelmet rövidíteni, semmint hogy
megbízhatatlan mendemondákra építsünk.
Az Öntőkör történeteit tárgyaló füzet vagy könyv eddig nem jelent meg.
Viszont az öntők gazdasági mozgalmaikat a legutóbbi korszakig teljesen
különállóan vezették, külön árszabály szabályozza ma is munkaviszonyaikat
és így a nyomdászok történelmét tárgyaló művekben is alig-alig találunk
utalásokat vagy megállapításokat az öntők szervezkedési történetére nézve.
Az öntők hosszú ideig csupán az anyaszervezet segélyezési apparátusában
kapcsolódtak össze a nyomdászokkal, mozgalmi téren meglehetősen különálló
volt a helyzetük, ami persze korántsem jelenti azt, hogy szervezeti etika
vagy ideológia szempontjából eltértek volna a nagy nyomdászszervezettől.
Csak éppen szakmájuknak bizonyos különállósága sugárzott a mozgalmi
történésekből. Azonkívül az öntőszakma is sokkal lassúbb tempóban
fejlődött, mint általában a nyomdászipar többi ágazata. Mindezt tudnunk
kell, hogy megérthessük: miért van az öntőknek külön történelmük és miért
nem haladt az mindig egy síkon a nyomdászokéval, holott mindannyian
egyetlen anyaszervezetnek a tagjai. Nagyszerű elődeinké az érdem, hogy a
kezdet kezdetén fölfigyeltek azokra a jelenségekre, amelyek szükségessé
tették úgy a nyomdászszervezetbe való beolvadást, mint az Öntők Körének
életrehívását és ezért ehelyütt is kegyelettel és hálás megemlékezéssel
hajtjuk meg előttük az elismerés lobogóját. Emlékük tisztelete vezesse
utódainkat is az alkotó munka területén.
Csak a történelmi hűség kedvéért rögzítjük le, hogy a Kör félszázados
történetének megírásával a vezetőség Helybeli Sándor, Kál Lajos és
Schreiber Ede szaktársakat bízta meg. Ez a szerkesztőbizottság, a vezetőség
hozzájárulásával, közreműködésre felkérte Pajor Rudolf szaktársat, aki
szívesen és készséggel vállalta e megbízást. A könyv tartalma tehát e négy
szaktárs együttes munkájának az eredménye. A tárgyilagos bírálat döntse el,
mennyiben tettek eleget a megtisztelő megbízatásnak és mennyire sikerült
nekik a feladat megvalósítása: - nyomtatott betűkből tanulságos emléket
állítani a betű- és tömöntőmunkásság félszázados küzdelmének.