Előszó

A betű- és tömöntők szervezkedési történetében kétségtelenül annak a félszázadnak a kidomborítására törekszünk, amely 1883-tól 1933-ig a Betűöntők és Tömöntők Körének megszületését, fejlődését, küzdelmét és mai életét szimbolizálja. De lehetetlen volna ennek a történetnek az áttekintése, ha nem vázolnánk az előzményeket szakmafejlődési, gazdasági és történelmi szemszögből is. Általában arra törekszünk, hogy az utánunk jövő generációknak forrásmunkát juttassunk. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert a magunk bőrén tapasztaltuk, milyen hihetetlenül nehéz dolog: megfelelő följegyzések és pontos adatok hiányában - történelmet írni.

Minden kegyeletes érzésünk, tiszteletünk és hálánk mellett, amelyet derék elődeinkkel szemben tanúsítunk, meg kell állapítanunk, hogy értékes munkájuk lerögzítéséről, megörökítéséről elfelejtettek gondoskodni. És ami általában tapasztalható az egész magyar munkásmozgalomban: a dátumok rendesen hiányoznak a mozgalmi nyomtatványokon - az öntőknél is.

Így tehát akárhányszor mi is részint élő tanuk emlékezetére, részint pedig logikus következtetésekre voltunk utalva, amikor e munkánkat elkészítettük. Hisszük azonban, hogy a történelmi hűség rovására sohasem cselekedtünk, mert inkább voltunk hajlandók a történelmet rövidíteni, semmint hogy megbízhatatlan mendemondákra építsünk.

Az Öntőkör történeteit tárgyaló füzet vagy könyv eddig nem jelent meg. Viszont az öntők gazdasági mozgalmaikat a legutóbbi korszakig teljesen különállóan vezették, külön árszabály szabályozza ma is munkaviszonyaikat és így a nyomdászok történelmét tárgyaló művekben is alig-alig találunk utalásokat vagy megállapításokat az öntők szervezkedési történetére nézve.

Az öntők hosszú ideig csupán az anyaszervezet segélyezési apparátusában kapcsolódtak össze a nyomdászokkal, mozgalmi téren meglehetősen különálló volt a helyzetük, ami persze korántsem jelenti azt, hogy szervezeti etika vagy ideológia szempontjából eltértek volna a nagy nyomdászszervezettől. Csak éppen szakmájuknak bizonyos különállósága sugárzott a mozgalmi történésekből. Azonkívül az öntőszakma is sokkal lassúbb tempóban fejlődött, mint általában a nyomdászipar többi ágazata. Mindezt tudnunk kell, hogy megérthessük: miért van az öntőknek külön történelmük és miért nem haladt az mindig egy síkon a nyomdászokéval, holott mindannyian egyetlen anyaszervezetnek a tagjai. Nagyszerű elődeinké az érdem, hogy a kezdet kezdetén fölfigyeltek azokra a jelenségekre, amelyek szükségessé tették úgy a nyomdászszervezetbe való beolvadást, mint az Öntők Körének életrehívását és ezért ehelyütt is kegyelettel és hálás megemlékezéssel hajtjuk meg előttük az elismerés lobogóját. Emlékük tisztelete vezesse utódainkat is az alkotó munka területén.

Csak a történelmi hűség kedvéért rögzítjük le, hogy a Kör félszázados történetének megírásával a vezetőség Helybeli Sándor, Kál Lajos és Schreiber Ede szaktársakat bízta meg. Ez a szerkesztőbizottság, a vezetőség hozzájárulásával, közreműködésre felkérte Pajor Rudolf szaktársat, aki szívesen és készséggel vállalta e megbízást. A könyv tartalma tehát e négy szaktárs együttes munkájának az eredménye. A tárgyilagos bírálat döntse el, mennyiben tettek eleget a megtisztelő megbízatásnak és mennyire sikerült nekik a feladat megvalósítása: - nyomtatott betűkből tanulságos emléket állítani a betű- és tömöntőmunkásság félszázados küzdelmének.