Bevezetés (részlet)

Leg-nemessebb és hasznossabb foglalatosság az emberek' nevelése. Igaz, hogy az unalom nyomba követi azt; de a' bölts Isteni kéz tsak ugyan fűzött annak tövissei közzé, ollyan rózsákat, mellyeknek adakozó kelyhei kémélletlenül töltik-ki a' gyönyörűséget, és a' nemes meg-elégedést. Terhes ugyan; de ez az a' bizonytalan eszköz, melly végképpen meg-határozza, az emberi nem bóldog vagy bóldogtalan sorsát. Maga a' Teremtő gondoskodott ezen nagy munkának meg-könnyebbítéséről, a' midőn a' tudni ohajtó indúlatot úgy meggyökeresítette minden ember szívében, hogy azt még a' tsetsemőben - is fel-találhattyuk. Ez az a' Vezér, a' melly a' nevendék Iffjat, ki most lépett bé e' Világ' néző-színnyére, vagy a' nagy Lelkek' társaságába vezérli, vagy pedig a' földön tsúszók közzé keveri. Az a' fő kötelessége tehát minden Tanítónak, hogy ezt a' mennyei ajándékot írígy kezével a' gyenge szívekből ki ne lopja; hanem inkább a' mennyire szükséges, oltalmazza.

[...]