Az itt közlött tanulmány egy részét teszi sajtó alatt lévő nagyobb munkámnak, melynek czime: "Zrinyiek a magyar történelemben." A czimet azért változtattam meg, hogy már ez is mutassa az itt közlöttek befejezetlenségét.

Az egész munka a Zrinyi család történetét irja le 1566-ik évtől a szigetvári veszedelemtől. Tulajdonképen tehát folytatom e család történetét ott, hol Salamon Ferencz "Első Zrinyiek" czimü munkáját befejezte és az 1704-ik évig vezetem, a mikor a Zrinyi család utolsó sarja János, kit történetiróink hibásan Boldizsárnak neveznek, a gráczi börtön penészében eszét és életét veszte.

Talán egy magyar családnak története sem forrott össze annyira a hazai történelemmel, mint a Zrinyi családé, melynek gyermekei kivétel nélkül résztvettek nemzetünk nagy küzdelmeiben a török ellen. E család elsö sorban érezte ama bajokat, melyek hazánkra nehezedtek, és a bukás szélére sodortatott akkor, mikor az eperjesi vértörvényszék végzetes munkáját megkezdte. Nem lehet tehát e család történetet a hazai történelemtől elkülönítve megirni, hanem szükséges, hogy találkozzanak legalább ott, hol egyik a másikat magyarázza meg, egyik esemény a másik okául szolgál.

E tanulmányt a családfő nevéről czimzett szakaszokra osztottam és így kezdem a szigetvári hős fiával, Zrinyi VI. Györgygyel és befejezem az 1664-ik évvel, a melyben Zrinyi, a költő, meghalt.