Fülszöveg

"Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla, és az embernek fia, hogy gondod van reá?" kérdezi Dávid a zsoltárban (Zsolt. 8,5), és talán ez a kérdés visszhangzik az olvasóban is, amikor Fekete János írásait olvassa. Azokat az írásokat, amelyek drámai reflexiók a szerzőt körülvevő világról - és ami talán a legnehezebb - saját életútjáról is.

Egy olyan rendkívüli életút rajzolódik ki ezekből, amelyben a szerző megjárta a holokauszt szellemi és fizikai poklát, de a megmenekülés után az Istentől elszakadt emberi élet szellemi és lelki poklát is, mielőtt hazatalált volna. Ez a hazatalálás pedig az igazi élet megtalálását is jelentette.

Fekete János írásai nem mentesek az erős érzelmektől. Főleg szeretettel, de néha aggodalommal és türelmetlenséggel is találkozhatunk bennük, és ha érzékelünk is némi elfogultságot, azt soha nem a harag vagy az előítélet vezeti.

Ezekkel az írásokkal lehet vitatkozni, lehet velük nem egyetérteni, egyet nem lehet, közömbösen elmenni mellettük. Jó szívvel ajánlom tehát e kötetet mindazoknak, akik szeretnek gondolkodni, és különösen azoknak, akik még keresik a hazafelé vezető utat.

Dr. Hack Péter