Előszó

Tudom, szokatlan dolog, hogy saját magam írok prológust műveimhez. Ennek a különleges válogatás az oka: rajtam kívül ugyanis senki sem tudhatja, hogy novelláim közül melyek az igaz történetek... Az antológia azért született meg, mert a közelmúltban műfajt váltottam, ezután már csak biblikus teológiával foglalkozom. Vége a szépirodalomnak, a tudományos-fantasztikus sztoriknak, a meghökkentő meséknek. A miértre egyszerű a válasz: aki kardot kapott a kezébe, az ne vágjon vele fát.

Ezúton is köszönetet mondok házi lektoraimnak, akik nagy hozzáértéssel javították ki hibáimat. Hollósy Ferenc, Gabnai Katalin és Bedő J. István segítsége nélkül nem találtam volna meg a hangomat. Ők fedezték fel bennem a jó rezonőrt. Én nem vagyok alkalmas főhősnek, csak olyan mellékszereplőnek, aki jelenléte okán tanúskodni tud az eseményekről. Ez persze nem igazán erény, mert az Olvasókkal együtt mi mind rezonőrök vagyunk: hiszen látjuk és elszenvedjük a történéseket.

Az irodalomban nem szerencsés arra hivatkozni, hogy valami pontosan így és így esett meg. A művészet tudniillik abban áll, hogy a mesét hitelesnek tudjuk láttatni. Ez is jó móka, de a mennyet sohasem szabad festett egekre cserélni. Ahogy Vajda János mondja:

Hagyd az álmot a valóért
Jelenért a múltakat
A természetes virágot
A csináltért soh'se add.

Vesszen hát a sok lektűr, s maradjon a töredék igaz!