
CÍMLAP
Emilio Castelar
A művészet, vallás és a természet Olaszországban
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Castelar Emil
Az olvasóhoz
Megérkezés Rómába
A nagy rom
A sixtíni kápolna
A pisai temető
Velencze
A lagunákon
A Vatican istene
A Ghetto
A nagy város
Parthenope
Az olvasóhoz
E munka a legélénkebb érzelmeket foglalja magában, melyeket lelkemben
Olaszország csodáinak látása keltett. Tulajdonképen nem utleirás. Szándékom
nem az volt, hogy uj munkával szaporitsam ama jeles müvek számát, melyekkel
castiliai nyelven a müvész-nemzetről birunk s melyek mindenkinek kezén
forognak.
Midőn egy népesség, egy emlék, egy vidék mély benyomást gyakorolt reám,
tollat ragadtam s igyekeztem hiven közölni e benyomást olvasóimmal. Nem
követek tehát e könyvben semmi rendet, semmi szabályos utmutatót. Képeimet
tetszés szerint helyezem el, a nélkül, hogy egyik a másikat kiegészitené.
Megfordulok a városokban, melyekből távozni látszottam. Azt hiszem, minden
fejezet egy külön müvecskét képez. E lapokon keveset fog találni az olvasó
Olaszország mindennapi életéből és mostani szokásaiból. E nemzetnél
elfeledi az ember, hogy közte él. Történelmi és szépészeti szempontokból
kell azt tekinteni; szembesitni kell a nagy emlékeket az időkkel, melyekben
épültek, a nemzedékekkel, melyek azokat emelték. Minden vidéknél, minden
romnál föl kell idézni a magasztos árnyakat, melyek azokat ujra fölemelik
és összeszedni az eszméket melyek dús keblükből kisugárzanak. Máskép nem
lehet utazni Olaszországban.
A történelemben bizonyos válságok kevésbé nemzetiek, mint emberiek: például
az ó-kornak átmenete az uj-korra, a középkor átmenete a renaissancera.
Az emberi szellem valamennyi vihara barázdákat vont e szép épületeken, e
nyugodt szobrokon. Az eszmék mély sebeket vertek rajtok. És látásukra érzi
az ember szivében és agyában a roppant erőfeszitést, melybe került a
századoknak a modern szellem, melyben lélekzünk és melyben élünk. Utazni
Olaszországban annyit tesz, mint keresztül hatolni a történelem valamennyi
korszakán; s egy Olaszországról irott munkának is, szerintem inkább
föltámasztásnak, mint leirásnak kell lenni. Mindig igyekeztem kitalálni
az eszmét, melyen a müvészet, történelem és régészet e nagy alkotásai
nyugszanak s szerencsésnek, teljesen szerencsésnek érzendem magam, ha
sikerül olykor olvasóimmal behatolnom a gondolatokba, eszmékbe, melyek a
halhatatlan Olaszország müalkotásai és történelmi emlékeiből ugyszólva
kiröppennek!
Castelar Emil