A mindenki számára ismerős, szinte modern mítosznak számító történet meglehetősen egyszerű: egy fiatal angol polgár, Robinson, hajótörés következtében egyedül marad egy magányos, lakatlan szigeten. A megmentett tárgyak, eszközök segítségével, saját leleményességével egymaga is kultúrát, civilizációt teremt. Később társa is adódik, egy "bennszülött" Péntek személyében, aki hódolattal, csodálattal adózik a fehér ember fölényének.

A mű irodalomtörténeti jelentőségét azonban nemcsak a mítoszteremtés biztosítja, hanem inkább az, hogy kicsiben, mintegy modellálva a polgári társadalom genezisét adja, tágabb értelemben pedig "az ember önmaga alkotója" filozófiai tétel zseniális anticipációja, hiszen Robinson a maga korlátaival együtt képes volt arra, hogy létrehozza a polgári társadalom miniatűr mását, s felépítsen egy olyan világot, amelyben mindenki a magáéra ismerhet, s ahol mindenki otthon érezheti magát. Ennek köszönhető a könyv máig tartó népszerűsége, s az a tény, hogy Defoe-nak ez a műve az adott történeten messze túlnőve, fogalommá válhatott, a szó szoros értelmében bibliává, az újkor bibliájává. S beigazolódott Robinson fiatalkori döntése: otthagyott mindent, nekiindult a bizonytalanságnak, s egy világot talált. Goethe szép szavai illenek rá is: mint Wilhelm Meister, ő is hasonlatos a bibliabeli Saulhoz, aki elment, hogy megkeresse apja szamarait, s helyette egy királyságot talált.

Első szinten természetesen élvezetes, kalandos, izgalmas olvasmány, ezért is vált ifjúsági könyvvé. Hosszú időn keresztül jelent meg teljes és az ifjúság számára átdolgozott kiadásban. Újabban a gyerekek számára is a teljes művet szokták kiadni.

Legeza Ilona könyvismertetője
https://legeza.oszk.hu