Erdélyi Jánosnak e munkája, a melyet itt második kiadásban vesz az olvasó, először nagy időközökben két folyóiratban jelent, meg: az I, II., III. és IV. szakaszok Toldy Új Magyar Múzeumának 1854. III. és IX. 1855. VIII. füzetében, az V. szakasz pedig Arany Szépirodalmi Figyelőjének 1860. 11., 12., 13. számaiban.

Már maga a körülmény igazolja az összegyűjtést, de igazolja főleg a munka érdeme, mely Hegel aesthetikai rendszerének alaptételeit nyújtja önálló megvilágításban. Az aránylag rövid öt szakaszban az aesthetikának, mint tudománynak, három főrészét vázolja: az első vagy egyetemes részt, a mely a mű szép eszméjéről tanít s ennek viszonyát a természethez s a teremtő elméhez röviden érinti; a második vagy különös részt, mely a műszép fogalmából levezeti a benne levő különbségeket s igy a műalkotásnak fejlődő lépcsőzeteit jelöli meg, a különböző felfogási módok szerint; a harmadik részt, mely a különböző művészetek előállását vagy is a művészetek osztályozását fejtegeti. Erdélyinek czélja volt e tanulmányokat tovább folytatni, kibővítve összefoglalni s egy egészbe önteni, de ebben halála meggátolta.

A munka V. szakaszában egy pár lapnyi kitérés van, mely a tudomány irodalmi formájának kérdésében velem folytatott polémiájára vonatkozik. Ha netalán valakit érdekelne e polémia, megjegyzem, hogy czikkeink a Pesti Napló 1857. és 1858-dik évi folyamának tárczájában jelentek meg.

Buda-Pest, máj. 10. 1888.
Gyulai Pál