Ki az az Én?

Kívülről nézek egy embert,
kire azt mondom; én vagyok!
Ki az az Én, ki magammal szembe néz
A tükrön még homályos egy sarok.

Kiben láthatatlan vulkán működik,
Gondolatok cikáznak belső utakon,
Karambolok, kiszáradt medrek,
Hegy, völgy rajzolatok belső atlaszon.

Apám arcának apró részletei,
Nagyszülők pausz mögötti homályban,
Ki vagyok én, s ki az a sok-sok sejtelem
Akikkel kopott fotókon álltam?

Ki az ki ismer még, vagy már – engem,
ki az ki emlékszik, vagy már nem – reám
Ötven-hatvan-hetven év már távlat,
A forgatagban az ember csak áll.

Országok tűntek el, család és barátok,
Csendes számtalan, hajdan volt határ,
Meddig keresi magát az ember,
Már nem tesz fel kérdést, – csak úgy – Készen áll!

Bp. 2011. május



Szólj, szép szavakkal
 
Szólj, halvány, szép szavakkal,
csendben, ahogy én vagyok magammal
akkor a felszín nem zavar fel vizet, csak
spirál-köröket rajzol, ahogy örül szíved.
Szólj, megfontolt szavakkal,
szelíd a gondolat legyen,
az érzések lesikló pályáján
száz kanyart ír le úgy is, védtelen.
Szólj nyugtatón, mint mély alt
Lágyan elúszva a szürkülő égen,
csendülj, ha szomorú vagyok,
öt szólamban, fütyülj a szélben.

Felcsipegetem a szép szavakat,
Fészkében táplálom a gondolatot,
Hagyom békésen szállni őket,
Fegyverek ellen nem harcolok.

Szólj szép szavakkal, a szép szó
Visszhangot ad,
S akkor az egész világot betöltik
A megsokszorozott szép szavak!

Bp. 2011. január 26.