A vonat halad...

Vámosgyőrkön porlad Nagyapám,
Apám is ölelik régóta égiek,
Társam Apja Kápolnán pihen,
Hallgatom kerekek surrogását;
– Drága ősök, ki mit üzen?
A vetésben fácánok randevúznak,
Lugast formálnak roza-rugózák,
Ringatóznak a lila-akácok,
Itt minden ezer színnel pompáz,
– mi van Nálatok, – odaát?
Ablak tükrében látom a fákat,
Ők a tükörben is valódiak,
Arcom elvész a fényben és homályban,
Sehol sem látom magamat,
Dűlőutak, májusi vetések,
Mutassátok a haza-utat!

Bp. 2011. augusztus



Vizsga előtt

Ha kérek Tőled, ne figyelj reám,
Hisz azért kérek, hogy beszéljek Veled,
Nem a kérés teljesedését vágyom,
Csak, hogy mindenre látva Téged nézzelek.

Ha kérek Tőled, nem a kérés a fontos,
Csak, hogy küldjem hangtalan üzenetem,
Hogy elérjen néma könyörgésem;
Egy másodpercnyi csendben légy velem.

Ha kérek Tőled hallgass, ahogy Apám
Ki szenvedett, ha adni nem tudott,
S az átvirrasztott éjszaka után
Kérésemre Igen mondatott!

Már nem kérek, csak figyelek a csendben,
Hogy meghalljam ha halkan szólítasz,
Eléd lépve utolsó vizsgámon
Szavam nem lehet más csak színtiszta Igaz!

Velence, 2011. szeptember 25.