A velencei kertben

Vedd el tőlem!...
– Ez még nem a keserű pohár,
Csak szembesülés önmagammal,
De ez sem könnyebb halál!

Magam most végig ostoroztam,
Ez a negyedik éjszakám,
Szemhunyásnyit nem alszom, vergődök,
Ez sem könnyebb halál!

A csillagképek fordulnak szépen,
Útjuk ágyamon átvezet,
Látom összes tettemet,
Ez sem könnyebb halál,
– kérlek add kezed!

Velence, 2011. szeptember 25.



Fontos hívás

Elfáradtam, megint itt van a hajnal,
S elgémberedett karral
Támasztom állam, hogy nézzem merre jársz!
A Tejúton nagy a forgalom,
Felhívhatlak Uram?
Ágyamnál itt a mobilom.
S bár a titkos számod nem tudom,
Reménykedem, hogy felveszel, vagy
Elmented hívó számomat,
S amikor lejárod lábadat
Érdekünkben, – majd visszacsörren
Hívó jeled, – most lehet,
Hallgatod álmatlan gyermeked;
A ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti – segélykérésemet
Mint jó kapitány, – forgatod a kormány-kereket,
Kelted a kozmikus rezgéseket,
– Nálad mindig jó a térerő –,
Olvasod gondolataimat,
(pittyenések, – jaj lemerülök)
Látod még mindig félek
Már nem Tőled, hanem Érted,

A hajnallal kikötőbe érek.

A víz-kereszteződésnél lefordul a sötét
Aki kérte megkapta SMS-ét,
válaszolsz minden hívásra, levélre
Nem teszel semmit félre,
Te vagy az kinek Mindnyájan fontosak
Vagyunk!
Ha hallgatunk, ha nagy a zajunk,
Ha evezünk keményen, ha lazítunk,
Ha árral szemben, ha bárki ellen,...

Mobilomon jelző-fény vibrál,
– HALLO! – Köszönöm, hogy hívtál!

Velence, 2011. szeptember 29.