Egyek voltunk

Kezem szívedre,
szívem a kezedbe
már nem helyezhetem,
de a fuvallatban,
az éj-pókhálóban,
rám hulló levélben
nem Te érintesz-e
Kedvesem?
 
Titkon nem vagy-e itt
szobámban;
a gazella szemében,
mi bronzban ül?
Nem Te borzongsz-e
át minden rezdülésben
testemen kívül és belül?
 
Hisz egyek voltunk
röpke-sokáig,
elválaszthat-e halál,
ha a lélek örökre egyesül?
 
Bp. 2007. június 2.



Honnan hallom?
 
Honnan, honnan hallom
ezt a halhatatlan,
levegőn átrezgő éneket,
sikoltás-csíkot szakító
két kezet
rajzol a gyertya fénye,
égő csipkebokor
lángja visszacsókol az égre.
Boróka ágak közt elhamvadó
dal simul rám – szeretsz?
Honnan, honnan hallom,
hogy nevetsz?
Már nem fáj, hogy vársz
mindegy milyen messze,
szívemen átrezeg a hang,
ott a fészke – megkereste.
 
Bp. 2007. december 25.