Te voltál Nékem

Te voltál Nékem
a nyár kalásza,
illatos cipó az asztalon.
Aszú a pohárban,
szőlő a tálban,
birsalma-mosoly
barázdált, érett arcodon.
 
Te voltál Nékem
sebesség, s Idő
száguldás suhanó szárnyakon,
felhő az égen,
bárány a réten,
bezárt várkastély
amelyben álmodom.
 
Te voltál Nékem
védelem s erő,
bölcsesség, csend és nyugalom.
Kandalló melege,
vadlibák serege,
miközben hópelyhek
táncoltak le szempilláidon.
 
Te voltál Nékem
kérdés és felelet,
amit már megkaptam,
s amit majd megkapok,
augusztusi égbolt
szomorúan szép volt,
a horizonton lebukott csillagod.
 
Bp. 1999. október 2.



Együtt – egészen
 
Fél-ember voltam,
Te Egész lényed
bőkezűen adtad hozzám.
Egyre vágytál, s feledként
hitvesül, magaddal
Eggyé olvasztottál.
Két félként lettünk
Egészen Egyek,
– holtodiglan.
Míg valódat a halál urától
részemből szaggatni
hagytam.
De megízleltem milyen
az Együtt-érzés, s ezt
hordom magamban
bonthatatlan,
– holtomiglan!
 
utószó:
 
A Paradicsomban Egyek voltunk,
Örök időktől mindig Egyek,
Félszegen, félemberként
Ma is mindenhol kereslek!
 
Bp. 2009. november 18.