Lehet

Lehet, hogy tested emléke,
mint kelő naptól hátráló
köd oszlik fel, – lehet,
de nyakszirtemen őrzöm
születéstől hozott
anyajegyként
egy hajnali leheleted.
Lehet, hogy tekinteted
idővel opál-gyöngyé kerekedett,
mi egy színes álmomban
szemembe költözött,
s most együtt látok Veled.
Lehet, hogy az elmúlásra
már nincsenek meg nem írt szavak,
itt voltál mély hangokban
lehunyt szemem mögött
tenger morajlásként
befogadón hallgattalak.
Minden meséd, tanításod
most belső mélységem
recés redőire tapad,
lehet ezer „lehet”,
de minden lehetséges
Te voltál magad!
 
Bp. 2009.
 


Éjfél
 
Az éjfél mint vadász a magaslesen,
figyelt csendesen, majd halkan
belopakodott, kézen fogta az órát,
kecsesen léptette mutatóját,
mint ki hölgyét viszi táncba,
az óra a tizenkettőt járta.
Az éjfél keresett, de nem talált,
lassan körbejárta a szobát,
nem talált hisz a Tejúton jártam,
ringtam csillagok ringató karjában.
Itt tartott rabként a látomás,
az a különös éji varázs, hogy
egy Nyilas les egy Oroszlánra,
de íját sosem húzza fel támadásra.
Hogy Kos vágtat a Halak után,
kik elúsznak minden éjszakán,
hol a Rák egyet lép előre kettőt hátra,
csak a Mérleg lehet a bírája.
Maradnék, de halványulni kezd az ég
ezer sziporkája, s egy hajnali kósza
szellő visszaröpített az ágyra,
s lelkem szomorú-boldogan bújik
vissza kihűlt vackába.
Talán kis álom maradék a lant-zene,
s hogy valaki belefont karjába.
 
Bp. 2007. szeptember 22.