Közeledés

Két ember indult a partról,
Híd-középen találkozzanak,
Reményt keresve lépnek át
korhadt palló-foghíjakat.

Lassan haladnak, a távolság szűkül,
a találkozás mégis messze van,
A híd ívén nem rajzolódik ki
a két alak, még alaktalan.

Alattuk hullámok, habos tajték
A pillérek lábánál megakad,
Ők hídkorlátok között egymás felé,
a mélyben teherrel egy uszály halad.

Elérik-e valaha egymást
Kik két partról indultak el?
A távolság, a megtett útnak
Lélek-kikötőjében vesztegel.

Bp. 2011. április 6.



Palackba zártan

Ha azt mondom semmi vagyok,
Téged bántalak!
Ha azt mondom semmi vagyok
Káromlás talán,
Semmit mondani létező valómról
Mintha Létem letagadhatnám.
Képlékeny üveg vagyok
Folyékony, forró szerelemből
Szilárdan születő, kecses palack.
Új élet hangja feszíti vörösre
az átlátszó kristály-nyakat.
Lelkem tiszta palackba zárták,
mint finom bor, illattal szárnyalhatok,
érek, forrok, színnel, ízzel, vérrel,
míg ezer változással óborrá higgadok!
Palackba gyűlik minden
belédobott tettem, falához
koccan koppanással
ezer lehulló gondolat-kavics
visszaküldi csing-csilingeléssel,
érzi ha a hang hamis.

Megtelt palack vagyok élet-polcon,
Az Anyaföld tesz pecsétet reám
Majd Ó-agyagból új üveg fúvódik,
Benne új bor, arany-vérként,
valahol egy ünnep asztalán.

Bp. 2011. október