Jelenlétek

Jelenlétek hártyái borítottak,
Tekertek be, mint selyemhernyót a bábba,
Vergődtem benne végtagok nélkül
A születésig mindhiába,
– ellene, s még ki ellen ágálva?
Múlhat néhány száz év,
Ezer emberöltő a mélyben,
Csak akkor születhetek új életre,
Ha felkészült a lepke-létem.
Fontos a zárt báb-idő,
Hol magamban magam
Mindent megérlel,
S a tápláló csendből,
Múmia létből,
A Világ Világossága kelt fel!

Bp. 2010. június 12.



Igéző hajnal

A hajnal hátára vette az éjszakát,
Görnyedten húzta a Föld szélére,
Ott engedte süllyedni le a mélybe,
Miközben pávatollain lángra gyúlt
A Napkelte fénye.
Sárgarigó üdvözölte!
A homályban még csak ő látta,
Torkában aranyrög görgött,
Gyönyörű dalt gurgulázva.
S dalra fakadt az összes,
Csicsergő, zengő kicsi lélek,
Az ég madarainak kórusa
Szolgált természet-kápolnában
A hajnali misének.

Velence, 2010. június 12.