Csak ha együtt leszünk...

A házak térdre rogytak, erőtlenül
hajoltak meg a tomboló víz-elemnek,
vályog-veretük fojtott sikollyal
visszaadták a földnek.
 
Kókadt – hószín homokzsákok
koszorúja övezte a duzzadt patakot,
mi tegnap még oly szelíden,
ma dühöngve, lázadva robog.
 
Összes érzelmi hullámzásunk
rámossa magát rémült falvakra,
zokogásba fúló, zilált csendjét
teríti rá a holnapra.
 
Csak ha együtt leszünk mindnyájan,
minden parton, szakadt gáton,
csak akkor tudjuk békíteni
e romboló elemet, hogy megálljon.
 
Bp. 2010. július 29.



Nincs semmiben semmi titok

Nincs semmiben semmi titok,
A karmester mindent átadott
Pentatonban, zenében,
Egy szóban, egy igében,
Minden sejtedben ott a nyitja,
A teremtés minden titka,
Fejtegesd le a héjakat
S felfedezheted magad,
Az Univerzummal azonos térkép
Lapjainak egy oldalán talán,
Talán egy csillag-sík falán,
Talán a hópehely ábrában,
Napfénynek tűző lázában,
Mindenütt ott remeg, szemed,
Kezed, gondolatod, ahogy
Vízben a horog melyre egy
Hal épp rákapott.
Nincs semmiben semmi titok,
felfedezheted,
kutass, kíváncsi gyerek-életed
lesz a felelet, – ha nyitott –
Nincs semmiben semmi titok!

Bp. 2010. augusztus 9.