Alkony az Alpok-lábánál 

Derekára a hegy felhő-övet kötött,
Fejére felhő-sapkát nyomott,
Búgón-zengő harangszó jelezte;
Megérkeztek a zarándokok.

Mögöttünk bazalt-sötét égből
izzott a fénnyel csókolt fa korona,
S két szivárvány tűzte le kévéjét,
Ívelt földnek – a menny kapuja.

Nem szeptember, de már nyár vége
Délidőn a nap még forrón ragyog,
A súlyos felhők terhe éjjel,
Cseppekben bádogtetőn kopog.

Semmi zordság, smaragd szelídség
hegyek nyílvesszője mind elásva,
A bazilika rózsás ablakán kilépett
S ránk borult az este szent palástja.

Mariazell, 2010. szeptember 8.



Mosolyogj a Napra

Tízezrek maradtak hajléktalan,
Esélyed ember mennyi van,
Hogy azon az oldalon légy
Hol erősen nem mozog a föld,
A szomszéd épp nem fegyvert tölt,
Hogy a járvány eloldalog,
S Te biztosan tudod, hogy
Ezt a reggelt már megkapod,
S ezer annyival hálálhatod,
Hogy felnyitotta szemed:
Éld meg boldogan létedet,
Ez gyakran nehéz lehet,
De akkor is
Mosolyogj a Napra,
Nézd, visszanevet!

Bp. 2010. szeptember 12.