Őszi képek   

Foltokban avar,
Őszi vetés,
Nem áll össze
A kép,
Gondolat-szabadesés.
Fejem üres
Magtár,
Elhagyott kaptár,
Múlt idők
Méze édesét
Mártogatják
Az emlékezés
Tekervényei,
Nyelvem hegyére
Hull egy csöppje,
Szavakkal egyesülve
Születhetne szép
Szonetted
Őszi lélek.

Az őszi fészek
Néptelen.

Bp. 2010. nov.



Éjszakai forgalom

Az ég vászna szerte foszlott,
Felhő-rongyokba burkolózott
A vérbe mártott ujjú naplemente,
Fényét a hegybe törölte.
Lángolt a távol,
Mint Néró Rómája,
Így történik, nap nap után,
Nyugaton süllyed a Nap gyásza.

Talán Hekaté nem hagyott aludni,
Vagy csak a kötélen száradó holmi
Mozdult, libbent a gáz lángjára,
Párnán is érződött izzása.
Éjszaka minden úgy összeolvad,
Süllyed, vagy felemel, – kiüresedel,
eltűnsz mint hajdan Lemúria,
S az álmokon átszáguld létezett,
Vagy majd létező világok korszaka.
– Számtalan álom, megannyi élmény
egyetlen éjszaka.

Bp. 2010. november 8.