[...] A hallgatói keresletre vonatkozó empirikus vizsgálatok többsége a felsőfokú beiratkozás és a tandíjak közti erős, de meglehetősen triviális negatív kapcsolatot dokumentálja. A tandíj-érzékenység ugyanakkor a hallgatók családi háttere szerint szignifikánsan eltérőnek mutatkozik. Az Egyesült Államokban a tandíjak reálértéke huzamos ideje emelkedik, ami a hallgatóknak nyújtott pénzügyi támogatásokat kiemelkedően fontossá teszi. Bár elvben a felsőoktatási jelentkezési vagy a beiratkozási döntés során a nettó ár az, ami számít, és a tandíj növekedése a hallgatói támogatások hasonló mértékű emelésével könnyen kompenzálható, a kutatások rávilágítanak arra, hogy a hivatalosan meghirdetett tandíj ("árcédulán szereplő" ár) változásának, illetve a támogatások ellenkező irányú, de azonos mértékű változásának hatásai messze nem szimmetrikusak. Különösen az alacsonyabb jövedelmű családból vagy az etnikai kisebbségekből származó hallgatók tűnnek érzékenynek az árcédulán szereplő ár változásaira. A hallgatói támogatások különböző fajtái (ösztöndíjak, kamattámogatott vagy garantált hallgatói kölcsönök, egyetemi munka-ajánlatok) ugyancsak elég különböző hatásúak lehetnek a hallgatói keresletre. A tandíjak szintje nyilvánvalóan nem független az intézmény presztízsétől, eltér a magán- illetve állami intézmények esetében, és az állami intézményekben függ a hallgatók állandó lakóhelyétől is. Egyesek az intézmények közti, sőt az intézményen belüli költség-alapon történő tandíj-differenciálás mellett is érvelnek. Mindazonáltal az amerikai gyakorlatban a tandíjak egy-egy karon belül a tényleges oktatási költségek jelentős belső eltérései ellenére általában egységesek. Számos esetben a tandíjkülönbségeket a költségek eltérései helyett inkább a végzősök eltérő kereseti kilátásai alapján határozzák meg. A közelmúlt brit szakirodalmának gyors áttekintése alapján kitűnik, hogy a korábban államilag finanszírozott felsőoktatási szektorban a tandíjakat újonnan bevezető (vagy visszaállító) országok esetében komoly érvek szólnak a differenciált tandíjak mellett: azonban a differenciálás nem alapulhat kizárólagosan a képzési költségek különbségein. Az áttekintett elméleti és empirikus irodalmak tanulságai alapján az Olvasó eldöntheti, mennyire kívánatosak a felsőoktatás-finanszírozási politika által kínált különféle lehetőségek, illetve a költségmegosztás javasolt változásai.