Bevezető

Nem tudom, mi ütött belém, a mikor rávetemedtem életem legnagyobb botlására s elhatároztam, tarka multam érdekes és érdektelen részleteit kihurcolni a könyvpiacra. Ha nem lettek volna biztatók és felbujtók, nem mertem volna ráadni vén fejemet, hogy e betü barázdák között bemutassam emberi gyarlóságaimat.

Mikor jó és rossz barátaim megtörték ellenállásomat s meggyőztek arról, hogy csak a kezdet nehéz, akkor már dőlt belőlem a szó, ömlött az irás, azzal sem törődve, hogy azok a bizonyos nyájas olvasók meg fogják állapitani: Kár volt az időért, meg a papirosért.

De ha benne vagyok, állom a kritikát, mert nekem már ez sem árt. Ha annak idején elbirtam egy folytonos kritikának odadobott zaklatott élet kevés örömét, sok izgalmát és küzdelmes viaskodását, akkor elbirom ezek leirásának kritikáját is.

Csalódik, a ki azt feltételezi, hogy én a történelem számára tarlózom az adatokat, avagy a régi politikai világnak ismeretlen dolgait hozom felszinre. Ezeket annál kevésbé tehetem, mert én nem csináltam az eseményeket, hanem az események csináltak engem. Az én irásaimnak nincs semmi igénye, mert csak kis és nagyobb epizódokat mutatnak be mozaikszerüen, csak egy zajos multnak hullámzásait, változatait.

A sok jóakaró hirlapi közlemény, a melyek készülő munkámról előzőleg megjelentek, csak elgondolások, csak feltételezések voltak, azokról, a miket talán meg kellett volna irnom. Mert igaz, hogy nagyon sok anyag áll rendelkezésemre az én gondosan gyüjtött levelesládámban, de ezek rendezése és feldolgozása tulhaladja az én fogyó erőmet s ehhez évek komoly és fáradtságos munkájára volna szükség. Már annyi időm nincs, hogy egy értékes feldolgozással álljak elő, azért csak ötletszerüen s kapkodva vettem elő egy-egy részletét a multnak, többnyire emlékezetből s a kezem ügyébe került adatokra támaszkodva. Arról szó sem lehet, hogy mindent vagy nagyon sokat megirjak, a mi talán érdekelhetné a még élő nemzedéket, mert ez köteteket venne igénybe. Lehet, - ha az Isten életemnek kedvez, - hogy erre is rászánom magamat, de ehhez nyugalomra és gondnélküli életre volna szükségem.

[...]

Végül még egy kijelentést teszek. Én nem vagyok járatos a könyvcsinálás mesterségében, azért lehet, hogy sokkal többet összefirkáltam, mint amennyi e könyvbe belefért volna. Igy aztán néhány leirásom kimarad, talán a könyv előnyére. Az is lehet, hogy keveset irtam, ezt könnyen pótolom. Az azonban bizonyos, hogy ez a könyv nem tartalmaz mindent, amit le kellett volna irni, de a mit leirtam, azért is tettem, hogy még élő kortársaimnak alkalmat adjak visszagondolni a régi jó időkre. Az ujabb nemzedék pedig lássa be, hogy még is csak érdemes volt küzdeni Magyarország függetlenségéért.

Arad, 1929. január 1-én.
Dr. Barabás Béla.