Öt évvel ezelőtt a Vajda János Társaság Színészportrék című előadássorozatában tőlem kívánták Ódry Árpád színészi jellem- és pályaképének megrajzolását. Örömmel vállalkoztam rá, minthogy már addig is több ízben egész kis tanulmányokban törekedtem egy-egy kimagasló alkotásának megértésére és megértetésére.

Az irodalmi társaság őt is meghívta dolgozatom felolvasására. De az előadás napján levelet kaptam tőle, ebben kimentette magát távolmaradásáért - amint írta - "azzal a zárkózottsággal, amely talán hibája természetemnek és amellyel minden feladatomat megoldottam; nem bírom el a közvetlen nyilvánosságot, amikor belém néznek". De kérte, juttassam el hozzá kéziratomat, hogy elolvashassa.

Kívánságának nyomban eleget tettem. Öt nap mulva együtt szerepeltünk a Kisfaludy-Társaság Shakespeare-matinéjának tárgysorozatán. Utána hosszasan elbeszélgettünk. Büszkén láttam, hogy jól esett neki értékelésem s minden lényeges pontra nézve örömest vállalja fejtegetéseimet.

Három nappal később a Ki vagyok én? című újdonság előadásán jelentkezett végzetes betegségének első rohama. Gyógyintézetbe vitték s onnan már csak meghalni került haza otthonába. Egyik régi pályatársától, ki betegségében meglátogatta, úgy hallottam, neki is szeretettel beszélt művészi multjának tanulmányomban található elemzéséről és méltatásáról.

Halálának ötödik évfordulóján most - emléke tisztelőinek szánva - ezzel az utolsó arcképével hódolok színjátszásunk nagy Elköltözöttjének.

1942 március havában.

R. T.