LEVÉL EGY LEÁNYHOZ
 
Kedves, kis barna lány, bocsáss meg nekem,
hogy zavarni mer e szerény levelem!
Mondanám szóval is, ha megtehetném,
ha becses lakhelyed felkereshetném.
 
Felkeresnélek, ha mondanád: lehet,
ha nem tiltanád meg jelenlétemet.
szeretnék ott lenni, látni: szép szemed,
és kezembe fogni: drága, kis kezed.
 
Mikor megláttalak, beléd szerettem,
s a boldog perceket nem feledhettem.
A nagyvilágnak bármely szépét látom,
Tiédnek mássá-t, sehol nem találom.
 
Drága, kicsi lány, tárj oly utat nekem,
melyen levelem én is követhetem!
Nem akarok már tovább keresgetni.
Téged akarlak: igazán szeretni!
 
1962. okt. 8.
 

BÜSZKE RÓZSA
 
Szeretve simogat a nyár.
Csókját ossza a napsugár.
Földön őrködik a béke,
s mosolyog az égnek kékje.
 
Az erdő langy' szellőt lehel.
Rét virágán méh-raj legel.
Kerti rózsa szirmát bontja,
s bódítását máris ontja.
 
Tőle: pillangó részegül,
s hamar pihenni kényszerül.
A szárny csapongása leáll,
s már csak úgy, mint tollpihe, száll.
 
A rózsához viszi vágya,
de megcsapja annak ága.
A karmos tüske húsba vág,
s hímportól fénylik már az ág.
 
Pillangón a seb - tán - fájna,
de szándék az, mi őt bántja.
Büszke ágak ám, mint zúznak,
rózsaszirmok is lehullnak.
 
1964. aug. 3.