MINT
 
Amikor magamhoz ölelhetlek,
testednek édes nyomását érzem
minden külső és belső részemen.
 
Mint órában a felhúzott rugó,
hajtó, éltető erőt adsz nekem
s megforgatod a sok kis kerekem.
 
Mintha kis tüzek bizsergetnének:
szikrák pattognak mindenütt bennem
és fellobban a láng a szívemben.
 
- Mint csermely, vízárral, ha szétterül -
úgy ömlik testem minden zugába
a boldogságnak fenséges árja.
 
Úgy hat  e szétfutó édes érzés,
mint alvó fának a keltő tavasz,
mely minden ágban életet fakaszt.
 
Mint hálózatban a villanyáram
fényt gyújt és indítja a gépeket,
úgy kattintod fel szerelmemet.
 
Mikor foglak, vonatként futsz belém
s a végtelen vasút pókhálója
az édes érzést örökre fogja.
 

AZ ÉLET VAGY
 
Az élet vagy nekem.
Amikor meglátlak,
mintha nap kelt volna fel:
hirtelen fény terem.
Kábult szemem hunyom.
Ám! Hőd érzem testemen.
 
A tavasz vagy nekem.
Csordul belsőm jege,
ha tested érinthetem.
korhadó testemben
újra kering a nedv
s göcs helyén ág terem.
 
Mint egymást érő szók;
Mint kohóban a vas;
mint egybeért folyók,
úgy folyunk egymásba
mikor érzem: itt vagy
a karomba bezárva.