Bevezetés

Ez a könyv olyan népnél tett utazások történetét meséli el, akik tőlünk több, mint négyezer kilométerre élnek, mégis a népes finn-ugor nyelvcsaládon belül legközelebbi rokonainknak számítanak. 1995-ig összesen öt alkalommal jártam Szibériában, a keleti-hantik földjén. Az első alkalommal egy delegáció tagjaként csak pár napot töltöttem a tajgában, Lázár Katalin népzenekutató és Schmidt Éva folklorista társaságában. Az ezt követő utakat már elsősorban terepen töltöttem és az utazás részleteitől eltekintve magam szerveztem meg, hogy az adott időn belül mit csinálok. Ebben a könyvben részletesen az 1991-es tavaszi és nyári expedíciókról lesz szó, azok utazási izgalmait és kalandjait mesélem el, egyrészt azért, mert bár minden expedíció más és más, mégis vannak bizonyos törvényszerűen ismétlődő részletek. Ilyen az útra való felkészülés, a repülés, a hazaérkezés. Másrészt az 1991-es expedíciók során még mindent friss szemmel, hatalmas rácsodálkozással éltem át, s ezt az élményt, az újdonság varázsát szeretném érzékeltetni Önnel is, tisztelt olvasó. Az utána következő expedíciókra csak utalásszerűen, egyes kiemelkedő események kapcsán térek ki.

Talán nem lesz haszontalan, ha néhány mondatban felelevenítem, hogyan, s mikor kapcsolódott történelmünk egymáshoz, hol alakulhattak ki azok a közös szálak, amelyek nyelvünket ily hasonlóvá tették egymáshoz. Valamikor sok-sok évezreddel ezelőtt, a nyelvcsaládok kialakulásának korában az összes finnugor nép őse még együtt élt valahol az Ural hegység környékén, annak nyugati és keleti oldalán egyaránt. Ez volt a proto-uráli, azaz az uráli alapnyelvet beszélő közösség, mely az ie. IV. évezred tájékán két ágra szakadt, a proto-finnugor és a proto-szamojéd ágra. A finnugor alapnyelvi egység felbomlása után alakult ki a proto-ugor közösség, mely a magyarok, a hantik és a manysik elődeiből állt, akik kb. az ie. III. évezred végétől az ie. I. évezred közepéig éltek együtt, valahol az Ural hegység déli részén, annak mindkét oldalán, Szibériában az Irtis folyó környékén. Ez a csaknem kétezer éves laza együttélés az oka, hogy bár földrajzilag, kulturálisan és antropológiailag nagyon eltávolodtunk egymástól, nyelvileg mégis közelebb állunk egymáshoz, mint bármely más néphez a világon. A szétválás után a magyarok egészen a IX. századig vándoroltak folyamatosan nyugat felé, mígnem a IX. század végén letelepedtek a Kárpát-medencében. Az obi-ugorok ősei ezalatt folyamatosan észak ill. kelet felé vándoroltak, mígnem mostani hazájukba, az Ob folyó és mellékfolyói mellé nem értek. Óriási területet népesítettek be, az Ural hegység nyugati felétől egészen az Ob és Irtis folyók és mellékfolyóik által behatárolt területig. Ezt a vidéket egészen a XI. századtól a XVII. századig az írott források Jugriának nevezik. A név ma ismét életre kelt, szimbolikus jelentést kapott, s egy, az obi-ugorok megmentését célul tűző mozgalom névadója lett.

Az obi-ugorok ma Oroszország hatalmas Tyumenyi körzetében élnek, két kis népből állnak (lélekszámuk együttesen sem éri el a 30 ezret), a manysikból vagy más néven a vogulokból és a hantikból vagy ismertebb nevükön az osztjákokból. Mivel a vogul és osztják megnevezést ők nem szeretik, lekicsinylőnek érzik, ezért az irántuk való tiszteletem jeléül saját nevükön hantikként és manysikként fogom őket emlegetni.

Az ő küzdelmes életükről, s a velük való találkozásról szól ez a könyv.