Fülszöveg

1934-ben, egyetemi hallgatóként indította meg Gál István az Apolló-t, a kizárólag esszéket, tanulmányokat tartalmazó folyóiratot.

Fő törekvése a "közép-kelet-európai humanizmus" kialakítása, az európai béke megőrzése és a szomszédos, Duna menti népek barátságának az ápolása volt, s ennek érdekében nyerte meg Gál István orgánuma munkatársának Bartókot, Kodályt, Thomas Mannt, Babitsot, Illyést, Veres Pétert és másokat. József Attila és Radnóti is dolgozott kérésére.

E kötetben Gál István főként az elmúlt évtizedben írt visszaemlékező tanulmányait adja közre, amelyeknek dokumentációi arra intenek, hogy az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet érdemel a magyar írók és művészek háborúellenes, antifasiszta tevékenysége és a szomszédos népek iránt tanúsított baráti magatartása. A két világháború közötti magyar szellemi élet színe-java korszerű gondolkodás, humanizmus tekintetében is az európai értelmiség élvonalába tartozott. De történeti jelentőségűek az egyes írókra vonatkozó visszaemlékezések is. Új megvilágítást nyer Babits és Bartók, Babits és Szabó Dezső vagy Babits és a proletárdiktatúra kapcsolata is, érdekesek Lajtha Lászlóról, József Attiláról, Radnótiról és másokról őrzött emlékei is.