Egyének és intézmények értékét azzal mérik, hogy mennyit és hogyan tudtak megvalósítani azokból a feladatokból, melyeket a nemzet egyeteme kiszabott reájuk, vagy amelyeknek megvalósítására önként vállalkoztak.

Sem az egyéneknek, sem az intézményeknek fennmaradása a tisztultabb erkölcsi felfogás szerint tehát nem öncél, hanem csak beolvadás az egyetemes nemzetbe, ezért életüket és fejlődésüket nem különállóan, hanem a nemzet egyetemén keresztül kell biztosítaniuk.

Most száz éve alapították meg elődeink az első magyar bankot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot. Ebből az alkalomból megkísérlünk visszapillantást vetni eddigi működésére, megkíséreljük szemléltetően bemutatni, hogyan rajzolódik be ez az intézmény az egyetemes magyar nemzeti, politikai, gazdasági, társadalmi, vidéki és városi életbe.

Nem banktörténetet akarunk adni. Beszámolunk arról, miképen vett részt ez az intézmény a közfeladatok megoldásában, hogyan illeszkedett be a nemzeti munka szervezetébe.

Büszkék vagyunk a múltra és ha igyekszünk a jövőben fejleszteni és erősíteni intézetünket, akkor ezt sohasem öncéllal fogjuk tenni, hanem áthatva attól a meggyőződéstől, hogy erős csak az a nemzet lehet, amelynek erősek polgárai, intézményei.

Budapest, 1941 október.

Dr. Lamotte Károly
A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezérigazgatója