Örvendetes, hogy ismét Erdélyből indul el egy eszme megvalósítása. Az első magyar zenei kiállítás Kolozsvárt kellett megnyiljon, hisz ebből a városból került ki minden, ami zenei művelődésünk szempontjából jelentős. Az első magyar hangjegyeket itt metszették fába, mikor kiadták Tinódi Cronica-ját 1554-ben a kolozsvári Hofgreff György nyomdájában. Itt alakult az első magyar dalműtársulat, itt játszott a Jókai-utcai gróf Rhédey házban. Az első magyar zeneiskola is itt nyílik meg 1819-ben a Musicalis Egyesület alapításaként. Az első ismert magyar dalművet a Béla futását is itt írja Ruzitska József, és Kolozsvárt mutatják be 1822 december 26.-án. Kézenfekvő volt a gondolat, hogy az első magyar zenei kiállítás is itt nyiljon ahol még a multnak egyik-másik emléke feltalálható. Kedvezőbb időpont pedig alig adódott volna a kiállítás megnyitására, mint a kolozsvári Nemzeti Szinház és operaegyüttes megújhodásának napja. Hálát adunk Kolozsvár városának, hogy élén Keledy Tibor dr. polgármesterrel megadott a kiállítás megrendezéséhez minden anyagi és erkölcsi támogatást. E megértés nélkül ez a zenei kiállítás nem nyilhatott volna meg.

A zenei kiállítás anyaga áttekintést ad Erdély zenei műveltségének multjáról és most, egy új zenei megindulásnál intő példaként figyelmeztet mindenkit, akit illet, hogy ez a mult kötelez. Zenei életünk sohasem merült ki a főváros zenei megmozdulásainak másolásából, hanem az mindig saját útját járta és nem egyszer mutatott példát a magyar zenei műveltség fejlődésének történetében.

[...]

Lakatos István