Előszó

Tanulmányom nem monográfiának, hanem tudományos folyóiratba elhelyezendő hozzászólásnak íródott. Ezért csupán "Megjegyzések..." volt a címe. Közismertségük miatt ugyanis nem vettem be a felirat felfedezése történetének, valamint készítési s elhelyezési körülményeinek bővebb ismertetését. Dolgozatom azonban - az újonnan felkutatott adatokkal, továbbá több mellékesnek látszó, de a felirat megbízható kiolvashatása végett mégis okvetlenül tisztázandó kérdésnek megvilágításával - még az előbbi kihagyások ellenére is annyira megnőtt, hogy tudományos folyóiratunk hosszas várakozás után sem közölhette.

DR. NÉMETH GYULA, továbbá az azóta elhunyt DR. JAKUBOVICH EMIL kutatásai, majd végül CS. SEBESTYÉN KAROLY rovástechnikai vizsgálatai ezalatt igen nagy lépésekkel vitték előbbre a rovásírás vitás részleteinek tisztázását. Minthogy tanulmányom sok tekintetben nagyszerűen kiegészíti az általuk elért eredményeket, azoknak biztatására, kik ismerték az említettek munkásságát és lépésről-lépésre kisérték dolgozatom kialakulását, megkísérlem önállóan megjelentetni soraimat, noha időközben PÁLFFI MÁRTON egyik tanulmányában kb. ugyanazon ösvényen haladva nagyjában ugyanazt állapította meg, amit én.

Jóllehet a mostani cím megkövetelné, hogy a fennebb jelzett - be nem vett - részleteket ne hagyjam el, anyagiak miatt kénytelen voltam ezektől ismét eltekinteni és helyettük inkább az utóbbi másfél év alatt elért eredményekkel egészíteni ki tanulmányomat. Sajnos ebből rendkívül érezhetően hiányzanak NÉMETH GYULÁnak "Die Ungarische Kerbschrift" c. összefoglaló műve, meg a talasz-völgyi türk feliratokról szóló munkája, melyekhez semmiképpen se juthattam hozzá.

Van néhány olyan megállapításom, amikre azóta már mások is reájöttek, sőt közöltek is. Az elsőbbség igazán kétes értékű dicsőségéért nem vitázva, mindenütt igyekszem hivatkozni reájuk, ámde azért nem mellőztem mégse a magam érvelését sem, mert legtöbbször a nevezettekénél bővebb anyagra támaszkodnak és mert - főleg az erdélyi olvasóim miatt, akik csak elvétve vagy egyáltalán nem juthatnak hasonló irányú munkákhoz, - feltétlenül szükségesnek tartottam az érdeklődők keze ügyébe szolgáltatni mindent, még a csekélyebb jelentőségű kérdéseknél is és még ha látszólag talán ellenem is érvelnének is, hogy a tárgy vizsgálatába nyugodtan elmerülve, ne legyenek kénytelenek egyszerűen elfogadni megállapításaimat, hanem saját maguk alkothassák meg - remélem az enyémmel egyező - véleményüket.

Szabadjon itt ez úton is a leghálásabban megköszönnöm mindazoknak a szívességét, akik az előfizetési összeg felajánlásával, sőt esetleg még külön, megrendelők toborzásával is segítettek könyvem megjelentethetésében. Hálásan köszönöm végül DR. BALOGH JENŐ nyugalmazott Magyar Tudományos Akadémiai főtitkár úr ő excellenciájának, DR. GÁL KELEMEN nyug. unitárius-főgimnáziumi igazgató, NAGYERNYEI KELEMEN LAJOS levéltáros, MONOKI ISTVÁN és VALENTINY ANTAL főkönyvtáros, DR. VARGA SÁNDOR egyetemi magántanár uraknak és végül DR. BALOGH JOLÁN múzeumőr ő nagyságának a dolgozatom anyagának összeszedésénél, illetve megírhatásához nyújtott több-kevesebb, de mind nagyon szükséges és nekem igen értékes segítségüket és támogatásukat.

JAKUBOVICH EMILnek - aki pedig kérésemre önzetlenül átvizsgálta a GRÓF RHÉDEY-családnak a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályában elhelyezett nagy családi levéltárát és abból a legkészségesebben átengedte a 44-48., 50-51. és 53. jegyzetekben felsorolt igen gazdag anyagot - fájdalom már nem köszönhetem meg rendkívüli szívességét és csak szerény Isten Veled-et mondva kívánhatom: nyugodjék csendesen. Sokoldalú s értékes munkássága méltatásának nem itt a helye, de viszont bizonyos, hogy amíg rovásírásunknak lesznek kedvelői, addig a rovásírásunkat illető kutatásai s arról megjelent becses tanulmányai miatt mindig fogják emlegetni nevét.