Bevezetés (részlet)

[...]

A Külföldi Klasszikusoknak ez a kötete Thackeray egy világhírű művét adja - de nem a Hiúság vásárát, nem is az Esmondot. Ezek közkézen forognak nálunk is. E helyett az olvasó a Sznobok könyvét kapja, amely először The Snobs of England címmel a Punch c. élclapban 1846-47-ben, hetenként, folytatásokban jelent meg, azután kötetben 1848-ban, The book of Snobs címmel. Sznob! Ezt a közkeletű terminust Thackeray gyökereztette bele az emberiség tudatába. Lefordíthatatlan szó, s noha mindannyian tudjuk, mit jelent, értelmezni is bajos. Sznob a hiú, a gőgös, a hencegő; az is, aki többre tartja magát, mint amennyit ér, vagy olyan megtisztelésre vágyik, amelyre nem szolgált rá, sznob az is, aki a látszaton kap vagy a látszatra ad, de az igazi sznob mégis az, akinek legnagyobb ambíciója az, hogy elhitesse a világgal: magánál előkelőbb emberekkel van barátságban vagy legalább ismeretségben - általán mindenki sznob, aki az ember igazi értékeinél, a szív jóságánál és a lélek nemességénél, többre becsüli az élet hiú, értéktelen javait. Sznobok vagyunk tehát mindannyian, én is, te is, kedves olvasóm, - ha nem is mindég, legalább is gyakran!

A Sznobok könyve Thackeray-nek legvidámabb, de egyben legkeserűbb könyve. A mulatságos eseteknek ezreit vonultatja fel, de mindegyikkel sujtani akar, nem is egy embert, hanem az emberek egész csoportját, egy fajt vagy egy típust, egy osztályt vagy egy réteget. Kicsinyke tükörében a gyarlóságok és vétkek egész sorozatát mutatja elénk. Vajjon csak mulattatni akart persiflage-ig fokozódó szatírájával, vagy megjavítani is bennünket? Nem tudom. De szégyenkezve, lesütött fővel megvallom, hogy olvasva ezeknek a furcsa nevű angol gentlemaneknak tetteit, nem egyszer magamra ismertem: mintha csak én ültem volna modellt Thackeray-nek. Fog-e rajtam a tanítás - a jövő titka. De a hiba beismerése az első lépés, s ezt megtettem. Kövessetek ti is!

Császár Elemér