Bevezetés

Korunk tudományos gondolkozásában egyre nagyobb teret szentelnek a "probléma" és a "kérdés" logikai, pszichológiai és tudományelméleti vizsgálatának. Érdekessé vált egy-egy tudományos kérdés megszületése, a probléma megfogalmazásának változása, fejlődése, és éppen a legizgalmasabb pontot, a kérdés felvetődésének mozzanatát igyekeznek megragadni. Így született meg a kérdés logikája, a pszichológia pedig esnek gondolkozásbeli mechanizmusát igyekszik kutatni.

E tudományos próbálkozások és a nem kevés eredmény segítségével a könyvtári ismeretek egyik fontos területe, a tájékoztató munka is szigorú elméleti alapokra helyezhető. Egészen más ugyan a helyzet egy szaktudományi kérdésnél és annak megoldásánál, mint a tájékoztató munkában szereplő referensz kérdés és megoldása területén, de a kérdésre vonatkozó általános logikai megállapítások és a megoldásban kimutatható eljárások érvényesek a tájékoztatásban is.

Berkov - később sokat citált - művében elemzi a bibliográfiai kutató munka elméletében kitapintható három irányzatot, az intuitív, az empirikus és a logikai iskolát. Egyértelműen a legutóbbi, tehát a logikai, alapokon nyugvó irányzatnak oldalára áll, s kimutatja, hogy marxista elmélet csak így építhető fel. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy az egyáltalán járható út is ez. Az empirizmus képviselői, nem is beszélve az intuicionistákról, egy 19. századi, legjobb esetben századeleji könyvtári szemlélet alapján túlozhatják el egyoldalúan az elméleti alapokat nélkülöző személyes tapasztalat szerepét a tájékoztatásban. Kizárólag az egyéni tapasztalat ugyanis ma, amikor az információk tömege, áradata milliós nagyságrendekben mozog, ráadásra intenzív változásnak van kitéve, - Don Quijote tiszteletreméltó harci dárdája a szélmalmokkal szemben. Korszerű tájékoztatási elmélet napjaink forradalmi tudományának, az információelméletnek segítségével épülhet fel, felhasználva a logika és matematika néhány diszciplínájának eredményeit is. A tájékoztatásban elkerülhetetlen gépesítés követelménye ez, és nem az elmélet minden áron való erőltetéséből fakad.

E jegyzetben egy súlyos törés van. Modern elmélet kereteit kellett olyan tájékoztatási gyakorlathoz szabni, amely lényegét tekintve évtizedek óta változatlan, kisipari módszerekkel operál, amely a tájékoztatást végző egyén leleményességére és tapasztalatára építi sikerét, kudarcait pedig a modern eszközök hiányának, a következetlenül kiépített apparátusnak és nem utolsósorban a bürokráciának köszönheti. Az elméletnek így csak körvonalait rajzolhattuk meg, a téma nem bontakozhatott ki teljes szélességében és mélységében. Tehát vázlat. Koncepcióját pedig teljes egészében kísérletnek kell tekinteni. Számos résznél, így az irodalomkutatás és a bibliográfiák szerkesztésének szűkreszabott fejezetében a ma elterjedt módszereket ismertettük.

A tájékoztatásnak három fő kérdésköre van. Az első az információ-anyag és az azokat rögzítő dokumentumok természetével foglalkozik és az áttekintés kérdéseivel. A második a tárolás problémaköre. A harmadik a visszakeresés. Az első két kérdéskört nem ismertettük, ezért a jegyzet tartalmát nem fedi teljesen a címe.

Nem tárgyaltunk számos fontos részletkérdést sem, így a folyamatos tájékoztatás problematikáját, az ún. "tanácsadást" (ez pl. a könyvtártan keretébe tartozik) stb. S hiányosságokat magyarázza a jegyzet célja, az oktatás, a tantárgy szerkezete és tematikája, amelyhez igazodni kellett, s az oktatásnak nem felsőfokú szintje, ahol elsősorban előadásra kerül.