Rövid életének rajza inkább jellemrajz, semmint történet - pedig ugyancsak eseménydús idők gyermeke volt. Mégis úgy érzem, inkább őt alakította, formálta, edzette az élet, s nem ő alakította az életét, erre igen kevés módja volt.

A becsület értékét családi hagyományként a nélkülözés, a szükség, a megalázottság terhe égette bele a háború és a fékeveszett embertelenség évei alatt. Ebbéli elkötelezettségét Sztehlo Gábor - az első magyar Jad Vasem kitüntetett - s az őáltala teremtett közösség edzette meg igazán. Az igazságért élt - és halt. Megbűvölte a szó: a szép szó, a jó szó, a kimondott, az adott szó.

Rövid élete kötelességteljesítés volt: gyermeki-ifjonti helytállás az üldöztetés idején, érettségi, utána egyetem (ELTE - könyvtár szak) - néhány hónapi munka a KSH könyvtárában, majd jött a Forradalom. "A kétszer kettő józanságával" és magától értetődő egyértelműségével állt be a Nemzetőrségbe és vette vállára a gyűlölt davaj-gitárt. A Jogi Kar épületének védelmét látták el, amikor lecsapták rájuk az oroszok. A vereséget elviselte volna - a túlerő gőgjét, fennhéjázását, a megaláztatást nem. Az oroszok ezt nem tudták elviselni - kiemelték a csapatból - ekkor látták utoljára.

Az utolsó napok történetét az egykori bajtársak, egyéniségét az egykori barátok vázolják föl.