CÍMLAP
Kajuk Gyula
Rozsdaövezet
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Homokhátság/Holtvágányon
A tanya és a szél
Menekülők
Az utolsó vonat
Gazdabánat
Elhagyott tanya
Falusi öregember
Nincs itt már semmi
Egérfogóban
Elmosódva
Falun
Bolti lopás
Cigánytelep
Átokmező
Végül
Vonatsirató
Holtvágányon
Rozsdaövezet/Fedél nélkül
Nagyvárosi gettó
Pénteken, munka után
Külvárosi utca
Rozsdaövezet
Hőségetűdök
Műhelyemben
Kültelki kocsmáros
Búcsú a gyártól
Hajnali piac
A költő és a kor
Roncstelep
Öreg hajó
Alliterációk abc-ben
Koldus
Nagyvárosi galambok
Galamb idillek
Fapados vers
Kényszernyugdíj
Hajléktalanul az őszben
Szerelem fedél nélkül
November végén
Jótékony elit
Blues korszak
Hamutartó blues
Péntek esti blues
Néha
Tartásdíj dal
Üzletmenet
Bárkaland blues
Bérelt szerelem
Villon remake
Biliárd blues
Zárás után
Folyosó a pszichiátrián/Kábulat-örvény
A Sárga Ház
Csóvák
Az utolsó ajtó
Nap, nap után
Juszt is vidáman
Gyógyszerfüggő
Füstkarikák az éjben
Az élet asztala
Könnycsatorna
Morfin nővér
Aranylövés
Kábulatörvény
Szorongás
Éjféli látomás
Éjszaka a pszichiátrián
Jaj, a fejemben...
Futóhomok
Pánik
Megváltás
Burn out syndrome
Az ötödik angyal
Dermedő
Egyszál egyedül
A felső lakó
A fájdalom játékai
Elektrosokk után
A düh
Psycho
Gyilkosság teliholdnál
Vöröslő alkony
Holdújév
Indián asszony
Rémségek erdeje
Tudatzavar
Széthullóban
Véres kerekek/Tiltott part
A pécsi vonat balladája
A mozdonyvezető halála
Elkéső utas
Metróhalál
Éjféli baleset
Alagútban
Vonatra várva
Vers menet közben
Halálpillanat
Porhó
Halál a hajóállomáson
Fohász a stégen
A Sátán koncertje
A Sátán koncertje
A pokol öntödéje
Lilith éjszakája
Boszorkány a máglyán
Show business forever
Virággyermekeink
Megesett lány
Mérgek mágiája
Halálhattyú
Istenes/Istentelen versek
Nem jött össze
Az Úr és a kufárok
Út az istenhez
Szakrális biznisz
Megtérés
Előszó (részlet)
Nincs szezonja a költészetnek. A kemény, szigorú realitások
szorításában élünk, küzdelem folyik a bizonytalan jövő ellen a
homályos jövő megnyeréséért, szakadatlan hajsza az anyagi biztonság
megteremtéséért, versenyfutás az élhető életért a külvilág, a
körülmények szorításában. Mit tehet ilyenkor egy költő? Verset ír.
Figyelmesen, éles szemmel néz körül, felméri a világot és rögzíti a
képet azok helyett is, akik a nagy rohanásban semmit sem vesznek
észre.
Kajuk Gyula igazi költő, objektív szemmel rögzíti a látványt, nem
befolyásolják kápráztató látomások, módszeresen, hitelesen közvetíti
a megélt valóságot, gyakran személyes emlékeit is előhívva.
[...]
Erős, tömör, egységes kötetet tart kezében az olvasó. És közben
egyre újabb hangok idéződnek fel; nem csak a szél zúgása, a vonatok
zakatolása, vaslemezek kongása, de a blues fémes gitár zengése, az
örök lázadó rock sodró ritmusa is aláfesti a mondanivalót.
És a szürke valóság ellenére sem depresszív a teljes gyűjtemény;
minden irányból fények csillannak fel.
A költészet nem szezonális cikk, a költészet örök, s én biztos vagyok
benne, hogy az olvasók megtalálják majd ezeket a verseket, s a művek
megtalálják az olvasóikat. S ha az utóbbiak meghallják egy bús éji
fagott hangját, eszükbe jut, s megfogadják a költő tanácsát:
Juszt is vidáman!
Szalay Sándor
költő, műfordító