
CÍMLAP
Dionysius Cato
Disticha moralia, versibus totidem Hungaricis comprehensa
ELŐSZÓ
A' jelesebb Római Íróknak, az ő tapasztalásból merített józan ész és tiszta
erkölcsi érzés sugallotta mondásaik 's gondolatjaik, és azon minden
helytelen piperétől ment, természeti egyszerüség, melly velős hathatós 's
kellemes irások módjában mutatkozik: sok századok lefolyta után, és azon
nemzeteknél is maradandó becset szerzettek, mellyek Anyanyelveket mások
felett kedvellvén, azt a' miveltségnek s tökélletességnek bámúlandó
léptsőjére vitték. Innen azoknak olvasása, tanúlása csak nem minden
miveltebb nemzetek eggyező értelme szerint úgy tekintetik, mint a' nevendék
ifjúság ízlése 's erköltsi charaktere formálásának egyik múlhatatlan
eszköze. Ezért igyekeztek azoknak anyanyelvekre való forditása által,
az értésekre vezető útat könnyebbé 's kellemesebbé tenni, az ifjúság
szeretetétől lelkesittetve, még azon lelkesebb férjfiak közül is némellyek,
kik elmebéli szép tehetségeknek eredeti Munkák kiadása által is jeles
bizonyságit adták. Melly nemes törekedésnek nemzeti literaturánkban is több
ditséretes példáit mutathatunk. Ki ne esmerné az Horvát Endre, Kazinczy,
Kis János, Somogyi Gedeon, Édes Gergely, Szent Györgyi 's a' t. ebbéli
érdemeit?
Jelen munkátskára 's tzélomhoz közelebb térve, hogy Catonak ezen Verseit,
a' böltsességnek a' közönséges életből meritett letzkéi , a' józan erköltsi
regulák, tiszta deákság, kellemes világos irásmódja, végre a' könnyen
folyó verselés, egy aránt ajánlják: azt az a'hoz értők egy tekintettel
által láthatják. A' mit Cicero a' Julius Caesar Commentarii de bello
gallico tzímű munkájáról mond: nudi sunt, recti, et venusti, omni ornatu
orationis tamquam veste detracto, ezen versekre is illik. Ha azon
felemelkedés, tüzes képzelet, 's elmebéli gazdagság, melly az elsőrangú
Római költőket béllyegezi, bennek fel nem találtatik is: de azoknál sokkal
könyebben érthetők 's ugyan ezért a' prosaicus Deák irók olvasásáról a'
Poëták olvasására által menő tanúló ifjúság kezibe nálok alkalmatosabbakat,
ítéletem szerint az egész deák literaturában, nem egy könnyen találhatni.
Micsoda tzélom lett légyen immár ezen Verseknek anyanyelvünkre való
fordításában, a' feljebb mondottakból úgy hiszem eléggé világos.
Van é forditásomnak művészeti tekintetben valami becse? a' középszerüek
vagy a' felejtesek vagy éppen a' rosszak közzé tartozik é? az a'hoz
értő egyenes itéletű olvasó határozza el. Ennyit mondhatok, hogy az iró
gondolatit tiszta Magyarsággal, egyszerű világos 's minden erőltetett
tzikornyától ment stilussal, 's a' mennyire a' versmérték által való
megköttetésbeli, 's verselés parányi tehetségem engedte, az eredeti
textushoz hiven igyekeztem kifejezni. Ennél fogva törekedésem a' deák
nyelvet már valamennyire értő, a' magyart pedig most tanúló ifjúságra nézve,
talán nem lesz minden haszon nélkül. Egy-két verset, mellynek sem értelmi
sem erköltsi tekintetben az ifjúságra nézve semmi érdekit nem gondoltam,
kihagyni, nem tartottam szentség törésnek. Hogy az úgy nevezett
muta-liquidákat, és a' h-t megelőző szótagokat a' deák prosodia törvényei
szerint néha rövideknek vertem: a' deák versek olvasásához szokott magyar
füleket talán nem fogja sérteni, 's a' többiekre nézve a' mértékes
verseknek úgy is kevés érdeke.
Ha a' deák poëzist tanúló ifjúság, mellynek hasznára van tsekély
törekedésem szentelve, s érdemes tanítói, munkátskámat betses figyelmekre
méltatják, 's valami hasznát vehetik: fáradtságom bőven meg lesz
jutalmazva.
Írtam Pesten October 4-kén 1834.
A' forditó.