Fülszöveg

"Minden bölcseleti rendszernek megvan az ontológiája, a létről szóló tudományága, melyben - saját rendszerének megfelelően - foglalkozik a lét problémájával, törekszik a létet megfogalmazni, és a létezőket megfelelő rendbe sorolni. Világszemléletének megfelelően ki-ki megalkotja a maga ontológiáját. ...

Nem véletlen, hogy minden világszemlélet, minden filozófiai felfogás elsőrendű fontosságot tulajdonít ontológiájának, mivel

- a létről vallott meggyőződése fémjelzi egész felfogását, filozófiai rendszerét;

- a létezők egymáshoz való viszonyulásának és hierarchiájának ez az alapja;

- az ember helyét és fontosságát, kultúrájának és társadalmának lét- és értékrendbeli pozícióját csak az ontológia alapján tudja megállapítani...

Most nem foglalkozunk más filozófiai rendszerekkel, csak a természettudományok alapján álló, energetikai axiómarendszeren felépülő rendszerelmélettel. Ennek is természettudományos létfogalmából indulunk ki: létezik az, ami kölcsönhatni, vagy kölcsönhatást elviselni képes. Ha ezt a létfogalmat tesszük ontológiánk alapjává, akkor arra a kérdésre, hogy lehet-e ontológiát felépíteni, és képesek vagyunk-e a létet, létstruktúrákat ontológiai alapon tárgyalni, igennel válaszolhatunk. Természetesen azzal a megszorítással, hogy nem tehetünk létről szóló tudományágunk alapjává olyan un. apriori evidens alternatívákat, mint azonosság-, ellentmondás- és szigorúokság-elve. Ezeket ugyan hallgatólagosan feltételezzük logikailag, mint egzakt és egyértelmű gondolkodásunk - vagyis logikánk - alapját, hiszen nélkülük még egy logikai ítéletet sem tudunk kimondani. Hová jutnánk, ha mindenegyes fogalmunknál igazolnunk kellene a fogalom önmagával való azonosságát, más fogalomtól való megkülönböztethető voltát, vagy minden ítéletünk kimondásánál bizonyítanunk kellene külön azt, hogy jogunk van a fogalmak igenlő vagy tagadó összekapcsolására? De hangsúlyoznom kell: ez csupán logikai feltétel. Ontológiailag nincsenek, és nem is lehetnek apriori evidens alapalternatívák! - Alapalternatíváink mások lesznek, és azokat tárgyalásunk során kellően kifejteni és igazolni kívánjuk. Most csupán - természettudományos létfogalmunkból kiindulva - azt kívánjuk megállapítani, hogy az ontológiai, mint a rendszerelméleti tudományágak egyik nemcsak szükséges, de lehetséges tudománya is, művelhető. Mint minden rendszerelméleti tudományágnál, itt is az absztrakció legmagasabb fokáig kell eljutnunk, és metodikánkban nemcsak a logikai műveleteket, hanem a speciális rendszerelméleti műveleteket is - pl. modellalkotás, modell- leképezés, stb. - használnunk kell. Ezek segítségével jutunk el az u. n. filozófia legalapvetőbb, rendszerelméleti, interdiszciplináris tudományágához: az ontológiához."

Dr. Takáts Ágoston 1921-ben született a bácskai (ma Vajdaság) Ókéren, egy 6 gyermekes kántor-tanító család 3. gyermekeként. Kisgyermekként élte meg a Trianon utáni kitoloncolást, majd az azt követő sanyarú éveket. Iskoláit Jászapátiban és a Kalocsai Gimnáziumban végezte, majd érettségi után - bátyját követve - belépett a jezsuita rendbe, ahol novíciusként Pécsett és Kassán folytatott tanulmányokat. 5 évvel később - betegségei és megromlott egészségi állapota miatt - a rendből kilépett, de a rend vezetőivel és tagjaival - a rend magyarországi szétszórattatását követően is - intenzív kapcsolatot tartott. Katonaként megjárta a II. Világháború poklát, majd a Szegedi Egyetem Matematikai-, Természettudományi és Bölcsészeti karán szerzett diplomát és bölcsészetből doktorátust. Az egyetemi évek után a KALOT-alapító P. Kerkai Jenő közvetlen munkatársaként dolgozott a Centrum Sociale és a Falu-Manréza mozgalomban. 1948-ban 2 évre bebörtönözték, majd - bírósági ítélet nélkül - 3 évet töltött a Recski Kényszermunkatáborban. Szabadulása után Pécsett, majd Tatabányán dolgozott az építőiparban, segédmunkásként, könyvelőként, majd programtervező- és rendszerszervező matematikusként. Életre szóló barátság fűzte volt jezsuita társaihoz, P. Kerkai Jenőhöz, P. Békési Istvánhoz és Nagy Töhötömhöz. A 70-es évektől foglalkozott intenzíven filozófiai-bölcsészeti kérdésekkel. Célja egy komplex, matematikai-rendszerelméleti alapon álló világkép kidolgozása volt, amely nemcsak ötvözi a XX. sz. nagy tudományos felfedezéseit, de ezen túlmenően egy lehetséges választ ad az embert foglalkoztató örök kérdésekre. Munkái iránt nem mutatkozott fogadókészség sem a marxista-filozófusi, sem az egyházi berkekben. Dr. Takáts Ágoston boldog házasságban élt felesége 2005-ben bekövetkezett haláláig, 5 gyermeket felnevelve. Jelenleg lányánál, egy Tatabánya melletti községben él, visszavonultan.

Dr. Takáts Ágoston munkái:

Energetikai axiómarendszeren nyugvó rendszerelmélet (I-IV/1-4), Egy lehetséges alternatív gondolkodási rendszer, Transzcendencián innen és transzcendencián túl, A kereszténység és az innováció, Létezik-e keresztény bölcselet? Szociális katekizmus, Kiegészítés a szociális katekizmushoz, Exercitia Spiritualia (lelkigyakorlatok), Tájékozódási és továbbképzési szociális gyakorlatok, Testvér, van egy kis időd? (elmélkedések), Ignis numquam dicit: sufficit (Kerkai Jenőre emlékezve), Ki volt Kerkai Jenő?, Kerkai atya négyes alapeszméje, Futok a kitűzött cél felé (emlékezés Nagy Töhötömre), Vegye föl keresztjét! (életem története)

Munkáit azzal a reménnyel adjuk közre, hogy azokat a Világra, Istenre és az emberi lét alapkérdéseire nyitott fiatalok haszonnal forgathatják.