Bevezető

A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum) önmagában is értékes gyógyhatású gomba, melynek kedvező élettani és terápiás hatásai a különféle készítményekben a rajta kívül alkalmazott természetes anyagok hasonló tulajdonságaival egészülnek ki. Ez utóbbiak többségét magasabb rendű, azaz virágos (gyógy)növények adják, melyek mellett találhatunk algát, alacsonyabb rendű gomba által termelt biológiailag aktív vegyületeket és egyéb, természetben előforduló anyagokat is. A készítményekben felhasznált gyógynövények és más természetes eredetű anyagok többségét nem csak a hagyományos orvoslásban, hanem a modern terápiákban is felhasználják, hatásaik jelentős részét tudományos igényességgel elvégzett kísérletek és vizsgálatok támasztják alá.

A természetes eredetű anyagok (gyógynövények, gyógygombák, tengeri szervezetek, állati eredetű anyagok) gyógyászati célú felhasználási lehetőségének feltárása az utóbbi néhány évtizedben rendkívül intenzívvé vált, és egyre több gyógyszergyár kutatási profiljába az új gyógyszerek hatóanyagainak lehetséges kiindulási forrásaiként a természetes anyagok is bekerültek. Ezt a tényt támaszthatta alá például az a felmérés, mely szerint az elmúlt 25 évben kifejlesztett mintegy 1000 féle gyógyszermolekulának csupán 30%-a tisztán szintetikus vegyület, a többi természetes molekula vagy annak félszintetikus származéka, illetve olyan szintetikus vegyület, melynek szerkezeti modelljéül valamilyen természetes anyag szolgált.

A különféle természetes eredetű anyagokat az emberiség évezredek óta egymás mellett is használja, legtöbbet azonban a gyógynövényekről tudunk, melyeknek használata egyidős az emberiséggel. Érdekességként említhető meg az, hogy a neandervölgyi emberek egyik, Irakban talált és 60 ezer éves korúra becsült sírhelyén, a Shanidar IV. barlangban olyan növények, pl. cickafark (Achillea spp.), ziliz/mályva (Althaea spp.), egy észak-afrikai csikófark fajta (Ephedra altissima) stb. pollenjeit találták meg, melyeknek komoly jelentőségük van a modern fitoterápiában, és amelyeknek gyógyhatásairól minden bizonnyal a történelem előtti korok emberének is lehettek ismeretei. Gyógynövénykincsünk gazdagságát jól jelzi az, hogy a Földünkön élő 300-500 ezer virágos növényfaj mintegy 10%-át használják fel különböző betegségek gyógyítására, nagyobb részben a hagyományos (népi), kisebb részben a hivatalos orvoslás keretein belül. Hasonlóképpen beszédes számadatokkal találkozhatunk akkor is, ha a gyógyhatású gombák gyógyításban való alkalmazhatóságát vizsgáljuk. A Földünkön élő, szabad szemmel látható, ún. nagygombák számát 140 ezerre becsülik, azonban e fajoknak csupán 10-15%-át ismerjük. Ennek ellenére legalább ezerre tehető azon gyógyhatású gombákból előállított hatóanyag-frakciók és vegyületek száma, melyeknek igen értékes terápiás hatásokat tulajdonítanak.

Az utóbbi néhány évtizedben a gyógynövények és más természetes eredetű anyagok öngyógyításban, egészségmegőrzésben, valamint a betegségek megelőzésében és kezelésében betöltött szerepe komolyan felértékelődött, és sajnos ezzel párhuzamosan megnőttek a természetes eredetű anyagok, illetve készítmények terápiás célú ajánlásai terén tapasztalható kedvezőtlen jelenségek is (nemcsak hazánkban, hanem Európában és más kontinensek országaiban is).

Annak érdekében, hogy a gyógynövények és a belőlük előállított különböző készítmények alkalmazása biztonságos és eredményes lehessen, főként a szakhatósági munkák és az orvosok gyógyító munkájának segítése érdekében az 1980-as évek elejétől gyógynövény értékelő monográfiák, összegzések és ajánlások láttak napvilágot különböző tudományos szervezetek, szakhatóságok, gyógyszer-értékelésekkel foglalkozó testületek szakembereinek jóvoltából. Ilyen monografikus feldolgozások az E-, az ESCOP-, a WHO-, az EMEA, az Alternative Medicine Review, a Medline Plus és egyéb értékelő monográfiák. Ezen monográfiákban és összegző értékelésekben több mint 400-féle növényi drogra, ill. gyógynövényre vonatkozóan találhatók adatok, többek között a hatóanyagokra, a várható hatásokra, az indikációkra, az ellenjavallatokra és az egyes gyógynövényekből előállított kivonatokkal végzett állatkísérletek és humánvizsgálatok eredményeire vonatkozóan. Az e forrásokban található, tudományos bizonyítékokon alapuló adatok a gyógynövénykivonatokat és növényi hatóanyagokat tartalmazó gyógyszer-, gyógytermék- és étrend-kiegészítő készítmények engedélyeztetésével vagy értékelésével foglalkozó szakemberek mellett a termékfejlesztéssel foglalkozó szakembereknek, a gyógynövényismeret és a fitoterápia oktatóinak, a gyakorló gyógyszerészeknek, ill. étrend-kiegészítő készítmények forgalmazóinak is segítséget adhatnak a mindennapi munkához és egy-egy felvetődő szakmai kérdés megválaszolásához. Hasonló monográfiák összeállításának igénye vetődik fel a gyógyító gombák és a tengeri szervezetek esetében is, hiszen egyre több állatkísérletes adat, humán vizsgálati eredmény, ill. terápiás tapasztalat válik ismertté és közkincsé gyógyításra alkalmazható gombákat, algákat tartalmazó, és az esetek legnagyobb részében nem gyógyszerként vagy gyógyhatású készítményként forgalomba kerülő készítményekről, kivonatokról, természetes anyagokról vagy elkülönített és standardizált vegyületekről (pl. gyógygombákból kinyert anyagokról).

Örömteli tény, hogy az európai és a hazánkban érvényben lévő gyógyszerkönyvekben (Ph. Eur. 6. és Ph. Hg. VIII.) több mint 200 növényi drog található, igazolva, hogy a gyógynövényeknek és a természetes anyagoknak helyük van a modern terápiában. Emellett jó tudni azt is, hogy a gyógyszerészek és az orvosok által jól ismert Szabványos Vényminták gyűjteményében (Formulae Normales VII.) is találhatók értékes gyógynövény alapú készítmények. Ide tartoznak például a sokunk által ismert, ipekakuána gyökeret vagy kakukkfű kivonatot tartalmazó köhögéscsillapító orvosságok.

A természetes anyagok leírásában megadott napi adagok minden esetben száraz állapotban lévő anyagokra (gombákra, gyógynövényekre stb.) vagy azokkal egyenértékű kivonatokra és hatóanyagokra vonatkoznak és jó támpontot adhatnak az egyes készítmények várható hatásainak igényesebb értékeléséhez.

Tudományos ismeretterjesztő füzetünk célja az, hogy a pecsétviaszgombáról (Ganoderma lucidum) fontos alapadatokat adjunk közre, illetve segítsük a természetes gyógymódok iránt érdeklődőknek abban, hogy megérthessék, mit várhatnak és mit nem várhatnak el ettől az Ázsiában évezredek óta használt, majd a múlt század közepétől a nyugati tudományos élet számára is felfedezett gombától.