Bevezetés

A (kommunikációs) technológiáknak az emberi kultúrára gyakorolt hatását a 20. század közepén vetették fel legmarkánsabban a technológiai determinizmusnak nevezett irányzat képviselői (Havelock, Innis, McLuhan). A megközelítés újszerűsége megteremtette a pártolók és kritikusok csoportjait, az így kialakult diskurzus (Magyarországon Nyíri Kristóf jóvoltából) kezdetben hangos volt, majd a 21. század első éveire elhalkult, s csak egy-egy fontosabb évforduló (mint a McLuhan centenárium) kapcsán hallhatunk a kérdéskörrel kapcsolatos megnyilatkozásokat.

Abból a széles spektrumból, amit az infokommunikáció általános értelemben jelent, most ki kell ragadnom egy szálat. A terjedelmi okokon kívül e választásra magyarázatot szolgáltat az a tény, hogy a multimédia technológiák az eredeti szakterületem, s az e téren végzett korábbi vizsgálódásaimat - A multimédia alapjai és feltételrendszere PC környezetben - egy új megközelítési móddal gazdagítva tudom fejleszteni, alakítani. A téma feldolgozásában - melyről a cím sejteni engedi, hogy valamiféle technológia központú állásfoglalással kerülhet kapcsolatba a nyájas olvasó - megpróbálom elkerülni azokat a buktatókat, melyet a technológiai determinizmus kritikusai a Torontói Iskola legismertebb képviselője nézetei ellen felhoztak:

"Először is: McLuhan sosem érvel, csak állít. Másodszor: ezek az állítások általában hibásak, de amikor nem azok, akkor is erősen vitathatók. Harmadszor: McLuhan rejtélyes ösztönnel olvassa és idézi a szakterületen meghatározóvá váló tudományos könyveket." (Jacobs 2011, 123-135., saját fordítás)

Az idézett hibák elkerülése érdekében ebben az írásban is megpróbálom elkerülni azt a közlésmódot, melyet a köznyelv techno-zsargonnak hív, ugyanakkor a jelenségek és körülményeik pontos leírásában és azonosításában megpróbálom az általam egyébként preferált kézzelfoghatóság szempontját érvényesíteni.

Amint az majd a különféle nézőpontok - filozófia, jog, technológia - bemutatása kapcsán látható lesz, az írás inkább a szintézis, mint az analízis szempontrendszere szerint épül fel. A felhasznált gyakorlati vonatkozású kutatási eredmények sem a mélyfúrás céljait szolgálják, inkább illusztrációként ragadják meg a jelenségeket, mintegy támpontot adva az olvasónak a leírtak pontos értelmezéséhez.

Mindenképpen szót kell ejtenem a multimédia technológia szó jelentéséről és használatának okáról. Felfigyeltem arra körülményre, hogy a multimédia és a bölcsészettudomány között kimutatható kapcsolat áll fenn:

"Az új évezred küszöbén a bölcsészettudományok a radikális átalakulás állapotában vannak. Ezen átalakulás eredményeképpen csökken, sőt egyáltalán cseppfolyóssá lesz a műszaki tudományok és a bölcsészettudományok közötti különbség; a bölcsészettudományok merőben gyakorlati, alkalmazott tudományokká válnak. A bölcsészettudományok átalakulása a tizenkilencedik század vége óta tart, századunk derekára fölgyorsult, s napjainkban immár félreismerhetetlen. [...] ... az interaktív számítógéphálózatok térhódításával a multimediális kommunikáció visszatértének vagyunk tanúi. Visszatérésről beszélek, hiszen a multimediális kommunikáció - az egyszerre több közegben történő, egyszerre több érzékszervre ható közlés-érintkezés - az ember természetes életvilágához tartozik." (Nyíri 1999)

A használat okának felfedését követően lássuk a definíciót, mely az esetek jó részében a legnehezebb feladatok közé tartozik. Munkadefinícióként a multimédia szó alatt a továbbiakban mindazokat a technológiákat értjük, melyekben a statikus és dinamikus médiumok, valamint az interaktivitás bármiféle kombinációja egy számítógépes környezetben jelenik meg (Máté 1997, 7.), tekintet nélkül arra, hogy ez berendezés, program, vagy ezek bárminemű mixtúrája. Ez kissé mérnöki megközelítésnek hangzik, de kiindulásnak megteszi, s körvonalainak finomítására még lesz alkalom a következő fejezetekben.

A multimédia - még a fenti leegyszerűsítő definíció szerint is - igen széles terület így jelen írás (a terjedelmi korlátok miatt) nem térhet ki annak valamennyi - egyébiránt még fel nem leltározott - részterületére, így ki kell választanom egy olyan (számomra is kedves) vizsgálati tartományt, mely alkalmas elképzeléseim bemutatására és alátámasztására egyaránt, ugyanakkor bír az általános és a jellemző fogalmának erősebb árnyalataival is.

E kívánalmaknak fele meg a vizsgálandó jelenségcsoport, mely nem más, mint a multimédia és szerzőiség kapcsolata.

A választás - az előzőekben felsoroltakat is figyelembe véve - egyrészt a szöveg, másrészt a hangzó tartalom (mint szerzői alkotások) új típusú megjelenésére esett. E két terület - meglátásom szerint - jól illusztrálja azt a folyamatot, mely látszólag a multimédia technológia változása által okozott kulturális átalakulásként észlelünk, s mely az egyes területeken nem azonos időben, de hasonló tartalommal megy végbe. A következőkben a téma aktualitásának értékeléséhez tekintsük meg közelebbről a terület határait és azok szakirodalmi vonatkozásokat, melyek e határvonalakat kijelölik.