
CÍMLAP
Gaal György magyar népmesegyűjteménye
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Első kötet
I. Világbiró Nagy Mátyás
II. Balga Tamás
III. A mostohaanya
IV. Többsincs királyfi
V. A szökött katona
VI. A testvéri átok
VII. A zöld dragonyos
VIII. A kővévált királyfi
IX. Szegfűhaju János
X. Jankalovics
XI. A három tanács
Második kötet
XII. Ki hogy vet, úgy arat
XIII. Nemtudomka
XIV. Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ilona
XV. Csonka és sánta pajtás
XVI A buzogányos gyermek
XVII. A szerencsés óra
XVIII. Hamupepejke
XIX. Az aranymadár
XX. Esztendőre ilyenkor
XXI. A hűséges princeszné
XXII. A szalmakirály
XXIII. Egy szegény halászról
XXIV. Az akasztófára rendelt királyfi
XXV. A rosz végre jóra fordúlt
Harmadik kötet
XXVI. A Vénus madara
XXVII. Egy Tátosról
XXVIII. A pelikán király
XXIX. Ördög leánya
XXX. Három királyleány
XXXI. Zöldike
XXXII. A szegény ember, ki az ördögöt megcsalta
XXXIII. A szalonnavár
XXXIV. Babszem Jankó
XXXV. A kigyó-királyfi
XXXVI. A bűbájos lakat
XXXVII. Kökény Matyi
XXXVIII. A tündérgyűrű
XXXIX. A színváltozó királyné
XL. Kincskeresők
XLI. Jóért jó
XLII. Az ostobán isten is csak bajjal segít
XLIII. Az aranyhajú hármasok
XLIV. A hatalmas síp
XLV. A szerencsés vándorlegény
XLVI. A kérkedés jutalma
XLVII. A szerencsétlenség jól esett
XLVIII. Az irástudó szegény fiu
XLIX. Könykeresztség
L. A három vándorló legény
LI. Kalmár fia
LII. Apollónius királyfi
LIII. Halászmese
Előszó
Egy, hosszú évek során át a nemzeti becsület érdekében, csendesen de
sikerrel munkálkodott férfiúnak áldozatosan gyűjtött szerzeményét veszi
általunk a magyar közönség, mint a nemzetéért honán kivül is folyton
fáradozott hazafinak vég hagyományát, s ránk nézve új kincsét a magyar
népköltészetnek, mely, valamint őáltala méltattatott először az azt
megillető figyelemre, úgy senki által oly buzgón nem kerestetett, oly
gazdagon őelőtte, sőt mindeddig még, ki nem aknásztatott. Öszves gyűjtései
nyolcvan mesét tartalmaznak, részint általa megfigyelve s leírva,
részint magyar közvitézektől tollba mondva, vagy magok által számára
leírva úgy, mint azt otthon a nép körében hallották s magok is elbeszéleni
szokták. Ezek közől tizenhetet egy kötetben, az ilyeket már akkor kedvelő
német közönség számára kidolgozva adott ki Gaal György maga, s oly időben
(1822), mikor nálunk nem csak kiadót, de általában még csak méltatót sem
leltek a népi élet e szép virágai; Erdélyi János pedig a vele használatúl
közlött egyik kézirati kötetből hetet bocsátott ki "Magyar Népmeséi"
legújabb kötetében (1855), mik a 194 lapnyi könyvnek 108 lapját töltik
be. Ennyi ismeretes a tetemes gyűjteményből, melyet mí, annak létesítője
iránti kegyeletből, de nem kevésbbé népköltészetünk érdekében, amennyire
bizonyos erkölcsi tekintetek vagy némelyek csonkasága nem korlátolnak,
mint közel félszázados igyekvések gyümölcseit minél teljesben kivánunk
irodalmunkba bevezetni.
A jelen első kötetben, melyet a második nyomban fog követni, két mese van
(I. II.), mely Gaal német kidolgozásában, és három (szinte I. II. és VIII.)
mely Erdélyi említett gyűjteményében megjelent: kis részei a nagy egésznek,
melynek közzétételével, úgy hiszszük, méltó emléket állítunk azon férfiúnak,
kit mint a magyar népmeseügy valódi megalapítóját felednünk s nem hirdetnünk
többé nem szabad.
Bánfalva, october közepén, 1856.
A kiadók.