Előszó

Mátyás király megválasztásakor Szilágyi Mihály kormányzó figyelmeztette a kolozsváriakat, hogy másoknál inkább nevezhetik a királyt magukénak, mert ott született, házi isteneik oltalma alatt növekedett, ott serdűlt föl. Nyissák meg tehát a közvígság forrásait, örvendjenek, vigadjanak, ujjongjanak és adjanak hálát a jóságos nagy Istennek, hogy az országnak azt a részét így fölmagasztalta s hogy a magyar nemzetre ilyen díszt és üdvösséget árasztott.

Ötödfél század múlva (1895. szeptember 22-én) I. Ferencz József király Kolozsvár városában örömmel hallotta a dicső emlékű elődje iránt táplált nemzeti kegyelet nyilvánítását s most ó figyelmeztette a kolozsváriakat, hogy ez a kegyelet tartja ébren igazságos és hazafias érzelmeiket.

Hazánk ezeresztendős fennállásának ünnepén (1896. május 17-én) hazafias és hálás kegyelete jeléül a város valóban elhatározta, hogy helyreállíttatja azt a házat, melyben legnagyobb fia született s hogy szeptember 30-án országos ünnepséggel teszi le az alapkövet lovagszobrához, melynek nemzeti adakozás utján való felállítását még 1882. julius 21-én elhatározta.

Mindakét határozat teljesült. S a nemzet és király akaratából állani fog rövid idő múlva az a hatalmas szobor, mely Mátyás egyéniségében egyúttal a magyar állam eszméjét dicsőíti meg. Azt az eszmét, mely ezredévessé tette a hazát s melyet soha és senki sem képviselt méltóbban. S abban a városban, melynek, mint Isten kegyelméből szülővárosának hírnevét - 1469. február 3-án tett nyilatkozata szerint - Mátyás király tisztességben és becsületben növekedni s méltó érdemeiért megjutalmazva látni óhajtja.

Mátyás király szülőháza és szobra a kegyeletnek helyhez kötött jelei lévén, a nemzet közérzületének felbuzdítása végett a város elhatározta, hogy tudományos és irodalmi becsű díszmunkával is hódol nagy fiának, ki maga mondotta, hogy szabad idejét folytonos háborúi közt sem gyönyör és enyhülés nélkül szenteli az irodalomnak. A magyar írók a franczia Eugšne Müntz-czel s a magyar művészek az angol Walter Crane-nel együtt lelkesen működtek közre, hogy ez a könyv méltó legyen a renaissance egyik legnagyobb alakjának emlékéhez. Tanulmányaik, melyek oly sok oldalról világítják meg Mátyás király történelmi jelentőségét, kétségkívül lendületet adnak a magyar essai-irodalomnak és friss koszorúik mesterök, Zrínyi Miklós hervadhatatlan koszorújával együtt növelik Mátyás király babérjait.

A nemzet tehát fogadja kedvesen és forgassa gyakran ezt a könyvet, melyet Kolozsvár sz. kir. város és az Athenaeum Irodalmi Könyvkiadó Társaság - a hogy Mátyás király írta Pomponius Laetus művéről - "díszesen kinyomatott s neki ajándék gyanánt felajánl".