
CÍMLAP
Prohászka Ottokár
Föld és ég
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Előszó
I. Az Isten nyomain
II. Visszafelé
III. A föld mechanikája
IV. A Kant-Laplace-elmélet
V. A föld kezdetleges alakulása
VI. Kőzetek
VII. A víz műhelye
VIII. A szárazföld kiemelkedése
IX. A föld modern ábrázata
X. Formációk
XI. A klimák
XII. A geologiai katasztrófák s a vízözön
XIII. Föld és élet
XIV. Égi világok
XVI. Fejlődő világok
XVII. A föld korszakai
Ó-kor.
1. Kambri, sziluri, devoni formációk
2. Kőszén-formáció
3. A Dyas-formáció
Közép-kor.
1. A Triász
2. A Jura
3. A Kréta
Új-kor.
1. Harmadkorszak
2. Diluvium
XVIII. A Mózesi teremtés-történetnek értelme
XIX. A szellemek oszlása
XX. Nagyrabecsülés és fegyverbarátság
XXI. A modern ember vallásossága
Bevezetés (részlet)
A keresztény világnézetet egyetlen egy tudomány sem tette ki oly nagy
megrendüléseknek, mint a modern geologia. Rétegeiből keltek s támadtak föl
az elpusztult növények s állatok típusai s beleálltak az élet alakjainak
bámulatos sorába, mely egyre tömöttebb s hézagtalanabb lett s csodálatos
folytonosságával elkápráztatta szemeinket s győzelmesen rámutatott a
leszármazásnak gondolatára.
Világ- és élet-fejlődés, ez lett jelszavunk, ez lett programmunk, melynek
kimutatásán gőzerővel dolgozik a tudomány. Mily kicsiny lett e nagy
gondolat világosságában a föld, ... az embernek világa; mily rövid lett a
történeti időknek fonala; mily emberízű mindaz, amit a földről s életéről
eddig tudtunk. Ezt az emberi fölfogást, e földi gondolatokat ki kellett
tágítanunk; a szűken mért s gyöngén épített alapokat szét kellett vetnünk s
újra építenünk egy nagy világot; "den Blick von Unendlichkeit erweitert."
S ugyan mi lesz e tágult, e nagy, szinte nem emberi, hanem igazán isteni
világban a mi theologiánkkal? Mi lesz a fejlődő világok egymásutánjában, a
fejlődés és leszármazás kápráztató theoriáiban a keresztény világnézettel?
Mi legyen vele? Furcsa kérdés; hiszen az isteni világban van otthon az
igazi theologia s nem a képzelt, valótlan világban! Ha az elfogultság s
a tévely vasrácsai szétesnek, akkor feszíti majd ki szárnyait az a sas,
mely a napba néz s erejének érzetében az isteninek honvágyával szivében
emelkedik a homálytalan magasba.
Ezt akarja e mű kimutatni, mely se nem theologia, se nem geologia, hanem
megvilágítása a keresztény világnézetnek geologiai s palaeontologiai
szempontokból. Előbb ez a keresztény világnézet egy meg nem értett földön
állt; most a csodálatosan föltárt földről néz az égbe. Vajjon megáll-e
majd rajta? Vajjon nem dől-e romba piedestalja, mikor megnyílt a föld s
kitárultak titkai?
Nem, nem; a piedestal áll s róla a keresztény világnézet eszményi alakja
néz az égbe! Arca nem komor, nem ül rajta bánat és árny, sőt inkább
tisztább s átszellemültebb minden vonása; hiszen az ég nem lett szegényebb
a föld titkainak föltárása által, hanem ellenkezőleg több csillag gyúlt ki
rajta.
[...]