Tétel adatlapja

CÍMLAP

Prohászka Ottokár

Föld és ég

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Előszó
I. Az Isten nyomain
II. Visszafelé
III. A föld mechanikája
IV. A Kant-Laplace-elmélet
V. A föld kezdetleges alakulása
VI. Kőzetek
VII. A víz műhelye
VIII. A szárazföld kiemelkedése
IX. A föld modern ábrázata
X. Formációk
XI. A klimák
XII. A geologiai katasztrófák s a vízözön
XIII. Föld és élet
XIV. Égi világok
XVI. Fejlődő világok
XVII. A föld korszakai
  Ó-kor.
    1. Kambri, sziluri, devoni formációk
    2. Kőszén-formáció
    3. A Dyas-formáció
  Közép-kor.
    1. A Triász
    2. A Jura
    3. A Kréta
  Új-kor.
    1. Harmadkorszak
    2. Diluvium
XVIII. A Mózesi teremtés-történetnek értelme
XIX. A szellemek oszlása
XX. Nagyrabecsülés és fegyverbarátság
XXI. A modern ember vallásossága


Bevezetés (részlet)

A keresztény világnézetet egyetlen egy tudomány sem tette ki oly nagy megrendüléseknek, mint a modern geologia. Rétegeiből keltek s támadtak föl az elpusztult növények s állatok típusai s beleálltak az élet alakjainak bámulatos sorába, mely egyre tömöttebb s hézagtalanabb lett s csodálatos folytonosságával elkápráztatta szemeinket s győzelmesen rámutatott a leszármazásnak gondolatára.

Világ- és élet-fejlődés, ez lett jelszavunk, ez lett programmunk, melynek kimutatásán gőzerővel dolgozik a tudomány. Mily kicsiny lett e nagy gondolat világosságában a föld, ... az embernek világa; mily rövid lett a történeti időknek fonala; mily emberízű mindaz, amit a földről s életéről eddig tudtunk. Ezt az emberi fölfogást, e földi gondolatokat ki kellett tágítanunk; a szűken mért s gyöngén épített alapokat szét kellett vetnünk s újra építenünk egy nagy világot; "den Blick von Unendlichkeit erweitert."

S ugyan mi lesz e tágult, e nagy, szinte nem emberi, hanem igazán isteni világban a mi theologiánkkal? Mi lesz a fejlődő világok egymásutánjában, a fejlődés és leszármazás kápráztató theoriáiban a keresztény világnézettel?

Mi legyen vele? Furcsa kérdés; hiszen az isteni világban van otthon az igazi theologia s nem a képzelt, valótlan világban! Ha az elfogultság s a tévely vasrácsai szétesnek, akkor feszíti majd ki szárnyait az a sas, mely a napba néz s erejének érzetében az isteninek honvágyával szivében emelkedik a homálytalan magasba.

Ezt akarja e mű kimutatni, mely se nem theologia, se nem geologia, hanem megvilágítása a keresztény világnézetnek geologiai s palaeontologiai szempontokból. Előbb ez a keresztény világnézet egy meg nem értett földön állt; most a csodálatosan föltárt földről néz az égbe. Vajjon megáll-e majd rajta? Vajjon nem dől-e romba piedestalja, mikor megnyílt a föld s kitárultak titkai?

Nem, nem; a piedestal áll s róla a keresztény világnézet eszményi alakja néz az égbe! Arca nem komor, nem ül rajta bánat és árny, sőt inkább tisztább s átszellemültebb minden vonása; hiszen az ég nem lett szegényebb a föld titkainak föltárása által, hanem ellenkezőleg több csillag gyúlt ki rajta.

[...]


×