
CÍMLAP
Irinyi József
Német-, franczia-, és angolországi úti jegyzetek
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Nyilt levél gróf Apponyi György úrhoz.
Előszó.
1. Elindulás Pestről.
2. Szászországon át Poroszországba.
3. Berlin.
4. München, Augsburg.
5. Rajna vidék.
6. A' köz szellem Németországban.
7. A népnevelésről, különös tekintettel Poroszországra.
8. Meg érkezés Franciaországba.
9. Páris, és a' Francziák.
10. Versailles és Fontainebleau.
11. A' kamarai ülések' megnyitása.
12. A' párisi várerősitések.
13. Egy ó franczia nemes.
14. A' pártok állása Francziaországban.
15. Az időszaki sajtóról 's a' nevezetesebb napi lapokról Francziaországban.
16. A helyhatósági szerkezet' hiánya Francziaországban.
17. London és az angolok.
18. Egy Quaker egyházban.
19. A' politikai szónoklatról Magyar-, Franczia- és Angolországban.
20. Az aristocratia 's különösen a' magyar és az angol aristocratia, tekintettel azoknak a' törvényhozásba való befolyására.
21. A' magyar utazó külföldön.
Előszó
Nincsen a' világon nemzet, mellynél, mind a' magán - mind a' nyilvános
életben, olly gyakori hivatkozások történnek a' külföldre mint nálunk.
Ennek van jó, de van rosz oldala is.
Jó oldala, hogy miután annyira elvagyunk maradva, mindenesetre a'
legokosabb dolog, mit tehetünk, figyelemmel tekinteni azon nemzetekre,
mellyek minket megelőztek.
Rosz oldala pedig, hogy ez által veszélyeztetik nemzeties magánálló létünk
és kifejlődésünk, és könnyen üres visszhangjaivá, hogy ne mondjam majmaivá,
lehetünk a' külföldnek.
Épen ezen két külömböző tekintet miatt támadt nálunk, két, egymással
homlokegyenest összeütköző, külömböző párt.
Az egyik előtt legnagyobb dicséreteül, 's leghathatósb ajánlatául szolgál
valamelly inditványnak, ha erről az mondatik: ez a' külföldön is igy van.
A' másik párt előtt semmit sem kell, valamelly inditvány' hitelének teljes
elrontására, egyebet mondani ennél: ez a' külföldön is igy van.
Én azt tartom, ez mind a' kettő nagyon helytelen dolog.
Kétségtelenül megérdemli figyelmünket a' külföld, de a' külföldi példa csak
másodrendű dolog legyen a' bizonyitó okok' sorában.
Én azt tartom, mindenek felett az észnek, a' tisztán elmélkedő és
következetes észnek kell oltárt emelni. E' nélkül magában a' jelen
csak árnyék, a' mult mese, a' külföld pedig majmoknak való.
Azaz, én a' historiát, akármint iszonyodjanak is állitásomtól a'
conservativek 's a' külföldet csupán másod rendü okoknak tartom.
Igy szeretném én ha mindenki tekintené a' külföldet; azaz, minden
bálványzás, sőt, hozá teszem, előszeretet nélkül, csupán az ész'
világitó fényénél.
De hogy minél többen megtekintsék, vagyis, hogy utazzanak, azt
kivánatosnak tartom.
Mert szellemi világban legfőbb kincse az embernek abban áll, hogy magát
tájékozni tudhassa; az az, tiszta felfogással birjon helyzetéről. Ennek
megszerezhetése azomban nagy mértékben függ az utazástól.
Archimedes azt mondá: adjatok nekem egy pontot a' földtekén kivül 's én
kiforgatom azt sarkaiból. És, nekem úgy tetszik, ezen hasonlitás, bizonyos
fokig, 's bizonyos értelemben, alkalmazható a' hazánkon kivül levő
talpalatnyi földre, vagy is az utazásra.
Én azonban nem mondom, hogy csak az, és mind az képes magát tájékozni, 's
csak az, és mind az képes magának az Archimedes pontját megszerezni, a' ki
utazott, avagy legalább csak azok közül némellyek, a' kik utaztak; én nem
mondom, hogy a' ki utazott, szükségesképen többet tud annál, a' ki nem
utazott én csak azt állitom hogy bizonyosan mindenki többet, és jobban
tud, ha utazott, mint különben tudott volna.
Szükséges, hogy a' külföldről elmondhassuk: én voltam ott, én láttam azt.
Ez, az igaz, még nem minden, de kétségtelenül valami, és mindenesetre
több annál, ha még ezt sem mondhatnók.
Bárminő isméretei legyenek is valakinek, az elmélet' mezején, a'
hadvezérségről, a' csatatéri gyakorlat még sem lehet felesleg, hogy
valóban hadvezérré, jó hadvezérré válhassék; természetesen, az is bizonyos,
miként a' végett, hogy valaki hadvezér, jó hadvezér lehessen, még a'
legnagyobb csatatéri gyakorlat sem elegendő egyedül.
Ezek folytán, ha ezennel egyenesen ki nem mondanám is, alkalmasint mindenki
tudni fogná, miszerint ezen munka bizonyosan nem "utazás," vagy is nem
utam' leirása.
Ezen munkában az utazás csak másod rendű dolog. Én magasabb czélt tűztem ki
magamnak, sem hogy egyszerü utileirásra szoritkozhattam volna.
Én nem az időtöltést keresőknek, hanem a' gondolkozóknak akartam olvasmányt
nyújtani.
Meg kell továbbá emlitenem, hogy én nem anyira azt akartam leirni, mit
láttam, mint inkább, mit gondoltam.
Munkám nem egyéb, mint több, egymással nem épen szorosan egybefüggő,
politikai czikkek gyüjteménye: de mivel a' szerkezetben nem a' legnagyobb
gond van forditva az egységre, kérem az, olvasót, ne akadjon fel, ha
észreveszi, mikép ezen munkának akármelly czikkénél lehetne eleje avagy
vége, mint szinte, ha akartam volna, akár a' végetlenségig lehetett volna
még folytatnom.
Épen ezért aztán, mivel ezen munka sem nem uti leirás, sem nem minden
oldalú tárgyalása a' külföld valamenyi viszonyainak a' czimre nézve,
egyszerűsége miatt, végtére abban állapodtam meg, melly a czimlapon
látható.
I. J.