Bevezetés (részlet)

A magyar történelembe szervesen beletartozik legkisebb kezdetétől a hazai munkásmozgalom története: ugyanígy a magyar irodalomtörténetben is legszerényebb nyomaikig visszamenően feltárandók azok az írásművek, amelyekben a modern munkásosztály, a proletariátus ábrázolódik. Az első nyomokon kell kezdenünk szemlénket, hogy végigkísérhessük hosszú útján azt az egyre erősödő folyamatot, amely eljutott máig, amikor is tárgy és szemlélet dolgában a munkásosztály ügye vált uralkodóvá irodalmunkban is. Munkánk ezt a célt szolgálja. A történelmi szempont magában véve is indokolná a magyar munkásosztály és osztályharcos mozgalmai első időszaka irodalmának felkutatását, - szerencsére azonban már e korból is irodalmi értékeket mutathatunk be.

A szervezkedő magyar munkásmozgalom első, hősi korszakával egyidejű irodalom idevágó adatait hármas okból volt kötelességünk összeszedni. Először: hogy kezdetétől fogva szemlélhessük etárgyú irodalmunk folyamatát. Továbbá: hogy együtt legyen az anyag, amelyből az esztétikus irodalomtörténész kiválogassa a művészileg értékes darabokat. Végül: hogy a munkásságról szóló írói megnyilvánulások általános képével mutassuk meg, milyen volt ebben az időben a munkásosztályról az egész társadalom szemlélete, mit tudtak és mit akartak tudni róla - milyen volt a közszellem (a munkás és polgári osztályé egyaránt), amelyben a munkásmozgalom kibontakozott és e kérdésről milyen volt a köztudat, mely háttere volt az egész egykorú irodalomnak. Nem közömbös tudnunk, hogyan volt "a levegőben" a munkásság léte és harca, amikor Arany János, Jókai, Vajda János, Tolnai Lajos, stb. újságot olvastak és műveiket írták.

Ez az itt következő munkánk: "Munkásélet és munkásmozgalom ábrázolása a magyar irodalomban" az 1867-1872 közti korszakot öleli fel. Ennek szerves része "A Párisi Kommün az egykorú magyar irodalomban" is, de az anyag különleges tárgya és mennyisége indokolttá tette külön kötetben történt kiadását, mindazonáltal jelen munkánktól elválaszthatatlan, annak kiegészítő része. Az alábbiakban nem ismételjük meg az ott már elmondottakat, csupán utalunk rá. Mindkét kötetünkben az anyag nagy része nem könyvekből, hanem az időszaki sajtóból származik. Mint már ott mondottúk, az irodalom és a napi érdekű hírlapírás közi nehéz volt határvonalat húzni. Válogattunk és a felveendők mértékéül a színvonal szolgált. Jelen kötetünkben azonban fokozott mértékben engedményt kellett tennünk a színvonalból a tartalom javára. Amikor gondolatok, eszmék először jelennek meg Magyarországon magyar írásban, magát a tényt is már regisztrálnunk kell, hogy ezek a gondolatok, eszmék, problémák eljöttek közénk. Azután évről-évre, (illetve korszakról korszakra) szigoríthatjuk a mértéket, mely darabokat tartjuk regisztrálandóknak. Ugyanez áll a munkás-írók fellépésére. Irodalmi szemlélet terén e helyen és e tárgynál az esztétikai szempont mellett feltétlenül elsőbb helye van a történetinek. 1868-ban még örömmel jegyzünk fel jóakaratú, bár döcögő formájú és naiv tartalmú cikkeket a munkásügyről - 1871-ben már bízvást magasabb igényekkel válogathatunk a sokkal dúsabb és színvonalasabb anyagban.

[...]

Geréb László