Ismertető

A kelet-európai pártállamok leomlása, az erősödő nacionalizmus és nemzetállami válság szerves előzményeként kiemelkedő jelentősége volt Romániában is a várospolitikának, ami kihatott a modernizációs és az iparfejlesztési folyamatok során mind a kisebbségi tér átalakulására, mind az etnikai identitás formális megváltozására. Az erdélyi történeti városok strukturális kapcsolatai, a magyar kisebbségi lakosság városlakó hagyományai, valamint e városok társadalmi térszerkezete és kommunikációs rendszere azonban nem a makrogazdaság monumentális céljait szolgálta, hanem az erőltetett asszimiláció elleni védekezés társadalmi tere maradt. A román modernizáció II. világháború utáni kisebbségellenes törekvései között először a termelési struktúra, majd a kisebbségi intézmények és a városok voltak célpontok. A városok koncentrált terei lettek a "romanizálásnak" és a társadalom egyes rétegeit, foglalkozási és kulturális csoportjait, etnikumait arctalanító homogenizálásnak. Az etnokultúra intoleráns elnyomása, a kisebbségi, vallási, identitásbeli másság manipulatív kezelése lassú kulturális genocidium eszközévé lett. Ez identitás-átalakítás egyebek mellett az intenzív urbanizálás hatékonyságával próbálta az etnikai tisztogatás célját szolgálni. A városfejlesztés eszközfunkciót kapott, feladata az intézményesült tradíció-fosztás (is) volt, hogy a kulturálisan "holt vidéken" azután a politikai igazgatási rendszer hatékony belső kolonizációt valósíthasson meg.