
CÍMLAP
Gvadányi József
A falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testamentoma...
TARTALOM, AJÁNLÁS
Tartalom
ELSŐ PARAGRAPHUS
A Nótárius egésségében meg-gyengülvén az emberi sorsnak változásáról elmélkedik
MÁSODIK PARAGRAPHUS
A' Nótárius Kis Naményba lakó Organistát Szelíd Andrást, a' ki minden
Vasár-napokon, és Ünnepeken, Nagy Peleskén szokott orgonálni, az
Angyalosi Nótáriust, Tsebres Mihályt, a' Tyukodi Mesteri Gántsos
Jánost, a' Lázári száraz Malomba lakó Mólnárt, Sullyogó Pétert,
a' Gyarmathi kovátsot Darabos Pált, a' Tóth falusi hídnál lévő
Vámost Perczegő Gergelyt, a' Komorzányi Oláh Harangozót Glodány
Urszult, magához czitállya, és elmélkedését a meg-fejtésre eleikbe
adgya. Tudni szükséges, hogy az helybe lévő Nagy Peleskei Tanáts-is,
az ott való Orosz Mesterrel Dvorak Hritzuval jelen vannak, minnyájan
már házához gyűlvén így fzóll hozzájok.
HARMADIK PARAGRAPHUS
A Nótárius eleibe adgya ezen nagy Túdósoknak azon fontos dolgot, a'
mellyről már régen gondolkodván okát ki nem tanúlhattya, a' mellyért-is
ítéleteket kívánnya tőlök.
NEGYEDIK PARAGRAPHUS
Ezen négy Philosophusok, sokáig fejtegetvén a' dolgot, a Nótárius a'
mai Sessiónak véget vett, és mivel már két órát dél után el-ütött,
ebédgyéhez le-ülteti minnyájokat, a' mellynél maga hirtelen meg-betegszik,
de jobban lészen.
ÖTÖDIK PARAGRAPHUS
A' Nótáriusnak felesége Klára, többekkel edgyütt, Férjének
fel-gyógyításában szorgalmatoskodik.
HATODIK PARAGRAPHUS
Fel-gyógyulván a' Nótárius, megint Sessiót tart, hogy a' Tóth falusi
hídnál lévő Vámos Pertzegő Gergely, a' Nagy Peleskei Orosz Mester
Dvorák Hritzu, és a' Komorzányi harangozó, Glodány Urszul, az emberi
sorsnak változásáról magok ítéletét adhassák.
HETEDIK PARAGRAPHUS
Az emberi sorsnak változásáról önnön maga a' Nagy Peleskei Nótárius
maga ítéletét adgya.
NYOLTZADIK PARAGRAPHUS
A Nótárius tovább-is folytattya ezen dologról maga ítéletét, bé-is
fejezvén aztat el-ájul.
KILENTZEDIK PARAGRAPHUS
A' Nótáriust ájúlásából fel-ébresztik, de nagyon roszszúl lévén,
Klára felesége Toty Dorkóért örömest küldene Gétzbe, de mivel már az
élők számábúl ki-töröltetett, Szathmár Városába Feldtserért, az az:
Borbélyért küld. Egyszersmind Toty Dorkónak-is esete le írattatik és
miképpen boszorkányságáért megégettetik.
TIZEDIK PARAGRAPHUS
A' Borbély hozzá lát tovább-is a' Nótáriusnak gyógyításához, de napról
napra roszszabbúlván, végtére Klára a' Jurátus fiának Pestre stafetát
küld, melly által tudtára adgya Attyának halálos betegségét: ezen
László fia postán el-is érkezik az Attyához Nagy Peleskére.
TIZENEGYEDIK PARAGRAPHUS
A' Nótáriusnak Jurátus László fia Pestrül elérkezvén, maga kedves
szülőit köszönti. Az Attya vele minden-féle fontos dolgokról beszél,
azomba az Attya Recidivába esik, az egész falunak nagy szomorúságára
meg-hal, és el-is temettetik.
TIZENKETTŐDIK PARAGRAPHUS
A' Nótárius el-temettetik, Testamentuma felszakasztatik, és el-olvastatik.
A' Sírató Aszszonyok Éneke
Az Epitaphium
A' Testamentom a' Falu ládájából ki-vétetik és az egész Tanáts előtt el-olvastatik
A' Testamentom
Ajánlás
Mind a két Magyar Hazába, reménységem felett való meg-elégedéssel
vétetődött az én Falusi Nótáriusomnak Budára tett útazásának versekbe
foglalt le írása, melly 1790. esztendőbe szabadúlt-ki a nyomató sajtó
alól. Bátorkodtam azon tsekély munkámat Magyar hazánkba élő Dámáknak,
és Gavaléroknak, úgy mint új esztendőbéli ajándékot ajánlani; különös
örömömre-is vált, hallván aztat, hogy nagy kedvességgel vették.
Hízelkedem magamnak, hogy e jelen lévő munkámat-is mint ezen bé-állott
1796-dik esztendőbéli ajándékomat hasonló kedvességgel fogják venni.
De tudom, hogy ezen munkám szíveket a' vígasságra úgy fel nem fogja
ébreszteni, mint a' fellyebb említett munkám, mivel nintsen már az
élők között a szegény Nótárius, nem-is fog már Budára több útazást
tenni, mert most nem zsufa fakóján, hanem Szent Mihálynak karó rágó
paripáján vágtatott az öröké valóságba, mellyért-is szomorú gyászba
öltösztettem Múzsámat, hogy sirassa-meg esetét, és a' vért szomjúhozó
Párkákat átkozza meg; de meg is érdemli ezt egy ollyan jeles Hazafi,
a' kinek neve a késő jövendőségnél-is emlékezetbe lészen.
Így tehát tsak az ő Elmélkedéseit, Betegségét, Halálát, és
Testamentomát, a'mellyeket mind ezeket, halála után Attyafiai az ő
Archivumába találták, és kezemhez in vidimatis paribus olly kérelemmel
küldötték, hogy azokat versekbe foglallyam. Szívessen-is tselekedtem
én eztet, követvén más nagy Poetákat, a' kik a' Nagy Embereknek viselt
dolgait mint egy kötelességeknek tartották a' világ eleibe versekbe
adni. Vegyék ezen új esztendei ajándékomat kedvessen Hazámnak Dámái,
és Gavalérai, 's legyenek bizonyosak, hogy vagyok
Minnyájoknak
alázatos szolgája,
A' SZERZŐ.
Költek Szakoltzai házamba
Anno 1796 die I-ma Januarii.