Bevezetés

Csodálatos világban élünk a Földünkön, a világmindenségünkben.

Ez a világ ontja ránk, mindenkire, egymásra kinézetét, milyenségét, viselkedését, szépségét, - az információit - hol nyíltan, hol rejtőzködve. Az élet, a lét alapvető feltétele, hogy ezeket az információkat megszerezzük, értékeljük, hogy hasznosíthassuk céljainknak megfelelően.

Információt szerez a virág az esőről, hogy időben becsukhassa szirmait és az oroszlán is, hogy széllel szemben támadhasson, hogy ő érezze a szagot és ne őt "szagolják ki".

Az ember ősi vágya, ahogy mindent, így az információval kapcsolatos dolgait is, másokkal, mással végeztesse. Így létrejött az emberek közötti kapcsolat, a munkamegosztás, a tudás- átadás, az emlékezés, a tanítás, vagyis "informatikául" a nyelv, a rajz, az írás, a jelek sokasága. Azután a mérő- és számoló eszközök, valamint az írás különböző tároló eszközei is.

Innen már nem volt, nincs megállás, mert a technika fejlődése új és újabb lehetőségeket ad, amelyeket az evvel foglalkozók felhasználtak, felhasználnak. Fogalomalkotó szokásaink alapján nevezzük ezt információtechnikának, kommunikációnak, számítástechnikának, számítógépalkalmazásnak, algoritmizálásnak, stb., legújabban informatikának.

Talán ebből is látszik, hogy sokrétű, szerteágazó tudást igénylő dologról van szó, interdiszciplinárisnak mondjuk, amely folytonosan változik, fejlődik, és egyre jobban "szétterül" a különböző tudományok területén.

Vajon a mérnök lesz közgazdász, vagy fordítva, vajon az informatikus válik orvossá vagy az orvos informatikussá a gének kutatásában? A sort ugyancsak folytathatnánk. Azt hiszem merő időpocsékolás ennek vitatása. Mindenki tegye a dolgát, használja a legújabb ismereteket, eszközöket saját munkájának végzésében. Ez a megoldás!

Az informatika fogalmát számosan igyekeztek meghatározni, de, mint a fentiekből is látszik eléggé reménytelen feladat. Elégedjünk meg annyival, hogy az emberiség fejlődésének adott időszakában és problémakörében adunk egy meghatározást, amely megmutatja, hogy az adott helyzetben mit értünk alatta és mely területen fogunk vele dolgozni.

Szóval úgy tűnik sikerült az olvasót eléggé elkeseríteni. Nos, jól van, ez volt a szándékom!

Azért, mert aki informatikára "adja a fejét" tudja meg, hogy azonos útra lépett a jó pappal, aki holtig tanul!

Vonatkozik ez mindazokra, akik akár az informatika eszközeit fejlesztik, gyártják, kezelik, akár az informatika módszereit, alkalmazásait kutatják, tervezik, használják.

Arra is gondolnunk kell, hogy az ember - tehát az informatikus is - gyarló, hibáktól nem mentes lény, hát még az alkotása.

Ezért a jó informatikus, miként a matematikus, nem hisz, hanem ellenőriz, bizonyít. Tudnunk kell, ahogy a mondás tartja: a program nem a terveink, hanem az utasításaink szerint működik.

Ajánlom tehát ezt a művet az ifjabb informatikusoknak ismerkedésül és azért, hogy a tehetségesek bővítsék az informatikai elemek gyűjteményét.

Kelt Szentendrén, 2009 decemberében.