Amikor e kis könyv megírásának ötlete felmerült - 2012. január végén - találkozásunk során még együtt tervezgettük Mezey István grafikus művésszel a megvalósítást. Nem gondoltam volna, hogy alig egy hónap alatt Őt is elragadja korunk alattomos betegsége, s róla is csak múlt időben emlékezhetek. Így e könyv már közreműködése nélkül született.

Ajánlom e kis könyvet Bajnóczy Ferenc fafaragó művész emlékének, aki 2013-ban lett volna 80. éves. Rendhagyó pálya volt az övé, hiszen kisgyermek korától jól rajzolt és festett, mégsem választotta a művészi pálya "rögös" útjait, hanem gépipari technikumba járt, s az itt szerzett szakmával az építőiparban dolgozott 4 évtizedig, mint főgépész. Külön érdekesség viszont, hogy a technikumban rajztanára Miskolc hírneves, Munkácsi-díjas festőművésze, Csabai Kálmán, s a kollégium nevelő tanára a szintén festőművészként ismert Seress János volt. Ezen tanárok szellemisége nyilván inspirálólag hatott a későbbiekben.

Életrajzi leírása szerint csak 1960-as évek közepétől kezdett hobby-ként a fafaragással foglalkozni, de idő hiányában ezen időszak alatt keveset alkotott.

Művészi pályájának kibontakozása és kiteljesedése csak nyugdíjazása után, 60 éves korától történt, ezért is rendhagyó e pályafutás, mert az ezt követő 18 év alatt készült alkotások a művészi színvonal csúcsai közé tartoznak.

Még biztos sok alkotás maradt benne, hiszen számos munkája félbe maradt. Egy igazi művész soha nem hal meg, műveiben él tovább, ez így van Bajnóczy Ferenc esetében is. Ez a tény enyhítheti szerettei - a család és tisztelői barátai gyászát, fájdalmát.

Köszönettel tartozom Bajnóczy Ferencnének (Orosz Máriának) és Dr. Bajnóczy Ildikónak a dokumentumok, fényképek és a tulajdonukban lévő alkotások közrebocsátásáért.

Köszönet illeti Kovácsné Mesz Izabellát is (Eger) a szöveg szerkesztéséért, Schlammer Annát a fotók, dokumentumok gondos számítógépes szerkesztéséért, és a borító tervezéséért.