Bevezető

Azért írtuk ezt a kiadványt, hogy az oktatás örömét és izgalmát visszacsalogassuk az órákra a tanár és diák számára egyaránt. Azért írtuk, hogy támogassuk a tanár mentor szerepét, mellyel nem csak tudást, hanem képességet és attitűdöt ad a fiataloknak. A kiadvány több, mint oktatási anyag, reméljük, hogy a közös játék és gondolkodás olyan folyamatot indít meg, melynek eredménye, hogy tanár és diák együttműködik, amelyben a tisztelet érték és a kapcsolat kölcsönös.

A fenntarthatóságra nevelés nem instant tudást ad, hanem az önálló kutatás és gondolkodás eszközét nyújtja. Azt jelenti, hogy a tanulót kutatni tanítjuk meg, mindig keresni az okokat, az előzményeket és az összefüggéseket. Azt is jelenti, hogy mindig elemzi a következményeket, és azokat értékelve elemzi a jelen helyzeteket. Ezt a képességet az élet minden területén kamatoztatni tudja majd.

Evolúciósan kialakult és örökölt kognitív képességeink alapvetően nem teszik lehetővé, hogy megóvjuk a minket eltartó környezetet és természetet saját magunktól, hiszen évezredeken keresztül nem volt képességünk arra, hogy ilyen drasztikus rohamléptekben pusztítsuk saját életterünket. Ezt felismerve kell új intelligenciát elsajátítania az emberiségnek, amit ökológiai intelligenciának nevezünk.

A kiadvány az éghajlatváltozással foglalkozik, azonban nem csak természettudományos okait és következményeit taglalja, hanem annak társadalmi, gazdasági és kulturális, pszichológiai vonatkozásait is. Azt gondoljuk, hogy a világunk egy egységes rendszert alkot, ahol a különböző szektorokat nem lehet egymástól elkülönítve kezelni, s a megoldásokat sem lehet az eddig tudományosan megszokott és elfogadott "szakbarbár" szemléletmóddal megkeresni.

A fejlődés, verseny a természet legalapvetőbb jelenségei közé tartoznak. Az élőlényeket a környezetük folyamatos változásra, tökéletesedésre és alkalmazkodásra kényszeríti a fennmaradás érdekében. Ez az előremutató folyamat az élet kezdete óta szinte megfejthetetlen, ámulatba ejtő precizitással napjainkig folyik, s az evolúciós lépések sorozata harmonikus egyensúlyi rendszert teremtett meg: a világot, amelyben élünk. A rendszer egyensúlyára gyakorolt hatásunk szintre percről percre növekszik, az általunk okozott változások sebessége rohamosan gyorsul. Exponenciálisan növekszik a földnépesség, a tegnapi technológia ma már elavult, percenként 4 futballpálya méretű őserdő tűnik el az Amazonas mentén, és még sorolhatnánk. Túl gyors a földi bioszféra elemei által megszokott évezredes-évmilliós alkalmazkodási folyamathoz képest. Az élőrendszerek ilyen rövid idő alatt általában képtelenek kielégítő válaszokat adni a változásokra, s a többmilliárd év alatt kialakult földi élet egyensúlya egyre látványosabb jelét mutatja a katasztrófának.

Az egyensúly megbomlása nemcsak a bennünket körül vevő világot érinti. Az általunk kiváltott negatív folyamatok visszahatnak ránk, emberekre is. Az ember nem létezhet, a bioszféra, s az abban megvalósult harmonikus, dinamikusan változó egyensúly nélkül, mert akár elfogadjuk tudatunkkal, akár nem: részei vagyunk a természet egészének. Vajon képesek vagyunk-e túlélni önmagunkat?