Előszó

Ha végigsétálunk a mai Kolozsváron, a híres történelmi látványosságok között bolyongva nem is sejtjük, hogy néha egy-egy kevésbé ismert, de sporttörténeti szempontból igencsak fontos, ma már feledésbe merült mérföldkő mellett visz el utunk. Mivel ezek közül a sportlétesítmények közül napjainkban alig egy-kettő maradt fenn csupán, az alábbiakban a kegyelet virágai helyett az emlékezet szavait helyezzük el ezen múltbeli emlékek alapköveinél, hogy megadassék a kellő tisztelet a kolozsvári sportélet megalapítóinak, akiknek örök példája a sport tiszteletére kötelez minden mai és jövendőbeli kolozsvári lakost.

A kiegyezés után (1867) a kolozsvári sportélet elérte azt a színvonalat, ahol elengedhetetlenné vált a sportlétesítmények építése. Eljött az az idő, amikor egy nagyobb terem vagy egy tágas tér már nem volt elegendő a sportoláshoz, a polgári sportélethez modern sportolási feltételeket kellett biztosítani. A város polgárai számára mindennapi igénnyé vált a sport. Szervezett sportéletre vágytak: korcsolyázni, vívni, céllövészetet gyakorolni, atletizálni óhajtottak, és mindezt modern feltételek között.

Az 1870-es évektől a közigazgatási rendszer és a gazdasági helyzet megteremtette a feltételeket az építkezéshez, így Kolozsváron 1872-1914 között sportpályák és tornatermek egész sora épült fel. Az egyletek, anyagi nehézségeik ellenére, törekedtek arra, hogy minél színvonalasabb feltételeket biztosítsanak, így 1872-től felépült a Tornavívoda, a Lövölde, továbbá atlétika-, korcsolya-, valamint teniszpályákat alakítottak ki, 1911-ben pedig elkészült az első modern kolozsvári sporttelep.

Az egyleti sporttevékenység mellett a korabeli sportéletben fontos szerepet játszott a középiskolai sport is. Az 1868-as tanügyi reform, majd az ezt követő miniszteri rendeletek kötelezővé tették a testnevelést az iskolákban, illetve előírták a korszerű tornatermek építését, játszóterek kialakítását. A századforduló körül a kolozsvári középiskolák új iskolaépületekbe költöztek, amelyekben helyet kapott a tornaterem is. Az iskolaudvarok mellett játszótereket alakítottak ki, biztosítva ezáltal a lehetőséget a középiskolai sport fejlődésére. Az eredmény pedig nem maradt el: a középiskolai sportélet hamarosan országos hírnévre tett szert, az egyletek számára pedig állandó utánpótlást jelentett.

Az első világháború előtt épített sportlétesítmények közül sajnos ma már csak a sétatéri tó és korcsolyapavilon áll, az iskolai tornatermek azonban napjainkig szolgálják a középiskolai sportéletet.